Sorry, I can NOT interpret (Java)Script. Sántáné G. Sára szeretet-versei 4. kötet

Címlap I. Versek I. Címlap II. Versek II.

Versek I. (4. kötet) – Sántáné G. Sára szeretet-versei


 
     

A SZERETET


 
   
   
Iniciálé

sten maga a Szeretet,
Aki minket úgy szeretett,
Hogy a Fiát adta értünk,
Ne hulljon ki a mi vérünk.
 
Eltörli a bűneinket,
Melyért Jézus tett eleget.
Vele élve, Benne bízva
Nyugton nézhetünk a sírra.

Iniciálé

ki innen oda átlép,
Tudja, hogy élete végképp
Isten kezébe van téve:
Része ott az örök béke.
 
Azok, kik még itt maradtak,
S Jézusban hinni akarnak,
Isten hívását hallják meg,
S bűnük bánva térjenek meg.

Iniciálé

ogyha egyszer Jézus eljő,
Előtte áll férfi és nő,
Mindnyájan az Istent áldják,
Kik életükben Őt várták.
 


1978. május

Sántáné G. Sára

   

 






     

HÁLA-SKÁLA


 
   
  


Gegus Eszter születésekor

 
   
Iniciálé

eljebb, mint ahogy elgondolnánk,
Feljebb áldottál meg minket,
S nekünk adtad a legtöbbet érő,
Legdrágább, nagy-nagy kincset.
Kézen fogva Te vezettél
Rejtett úton minket,
S csillagokként világítva
Szórtuk a Te Fényed.
Ezért a sok ajándékért
Hálával áldozunk Neked;
Segíts, hogy ebből az örömből
Juttassunk az embereknek.
Betöltöd a Szentlélekkel
Teljességgel szívünk,
Hogy amikor gondban vagyunk,
Ne gyengüljön hitünk.
Köszönjük, ha segíthetünk
Másoknak az Igével,
S együtt érzünk a szenvedő
Embernek a szívével.
Köszönjük, hogy tapasztaljuk
Békédet és örömöd,
Jelenléted érezhetjük,
S ezért Néked zenghetünk.
És a végén megköszönöm,
Hogy e verset Te adtad,
S kegyelmednek forrása
Ezzel még el nem apadt.
 


1978. október 16.

Sántáné G. Sára

   

 






     

A FÉNY


 
   
   
Iniciálé

egjelent az éjszaka sötétjében
Egy csillogó fénypont,
Amely minden tekintetet
Rögtön magára vont.
 
Honnan jöhet e Fény? – találgatták,
S kutatóan néztek végig a tág
Horizonton, míg csak észre nem vették:
Isten Maga küldte e Fényt!
 
Betölti a szív sötétjét
Ragyogó, meleg fényével,
Akinek az életébe költözik
Ő az egész Lényével.

Iniciálé

árd ki szíved e Fény előtt,
Engedd meg, hogy betöltsön,
S szeretete melegével
Istened Magához kössön.
 
Engedd meg, hogy Ő vezessen
Kézen fogva keskeny úton,
Míg majd egyszer Hozzá érsz el,
Ha túlértél minden gáton!
 


1980. szeptember

Sántáné G. Sára

   

 






     

IMÁDSÁG


 
   
   
Iniciálé

ram, nagy mélységből kiáltottam Tehozzád,
S Te nem hagytad válasz nélkül imámat.
Kivontál a mély veremből,
Sziklára állítottad lábamat.
Bár azt hittem, nincs menekvés
Ebből a vak homályból,
Felragyogott napsugarad,
S ím, fölöttem világol.
Tanácsolj a szemeiddel
Ígéreted szerint,
Hogy soha ne tévedjek el,
S ha esetleg megint
Megbotlana gyenge lábam,
Jusson eszembe azonnal,
Hogy ha mindig Reád nézek,
Felsegítesz majd bizonnyal.
Töltsd meg szívem nagy hálával,
Melyet Irántad érezzek,
S add, hogy zengve a Te neved,
Másokat Jézushoz vezessek.
Segíts, hogy hű maradhassak
Mindhalálig Hozzád,
Hogy ha egyszer Magadhoz hívsz,
Bizton léphessek át
A halálnak kettőspontján,
Tudva, hogy ott Te vársz engem,
S az üdvözültek seregében
Neved majd örökké dicsérem.
 


1980. november

Sántáné G. Sára

   

 






    

GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL


 
  
   
Iniciálé

ram, Te mireánk bíztad
A közbenjáró imádság szolgálatát.
Segíts, hogy soha ne lankadjunk,
Ha másokért kell könyörögnünk.
 
Te meghallgatod kérésünket,
Ha azt hittel, a Te nevedben kérjük,
S az egy-akarat sem hiányzik,
Hogyha együtt imádkozunk.
 
Indíts mindig arra minket,
Hogy ha valamit kapunk Tőled,
Ne vegyük azt természetesnek,
Hanem rögtön megköszönjük.
 
Köszönjük, hogy amikor még
Szinte ki sem mondtuk a szót,
Te már akkor teljesíted,
Ha az a Te dicsőségedre van.
 
Te ismered a szívünket,
Jól tudod minden dolgunkat,
Jóra fordítod a rosszat is,
Kimentve minket a mélységből.
 


1981. január

Sántáné G. Sára

   

 






     

PÜNKÖSDRE KÉSZÜLVE


 
   
   
Iniciálé

ram, méltatlan bűnösökként
Járulunk most Tehozzád,
Mert Te ontottál drága vért,
Hogy minket is feloldozzál.
 
Várva várjuk szabadító,
Idvezítő kegyelmedet,
Közöld velünk megbocsátó,
Vigasztaló Igédet.
 
Töltsd meg szívünk Szentlélekkel,
Hogy amikor Eléd állunk,
Letehessük, ami terhel,
S ami nyomja vállunk.
 
Vezéreljél Igéd által
Minket a Te utadon,
Hogy egymásnak vetett vállal
Járjunk rejtett utakon.
 
Köszönjük, ha hálát tudunk
Adni Neked mindenért,
És majd ha a mennybe jutunk,
Eltűnik a sok „miért”.
 
Ott majd együtt zengi nyelvünk
A Te dicséretedet,
És akkor majd ott lesz velünk
Mindenki, aki Téged szeret.
 


1981. május

Sántáné G. Sára

   

 






     

PÜNKÖSD


 
   
   
Iniciálé

Te drága közelséged
Oly igen jó nékem;
S hogy ezt mindenkor érezzem,
Töröld el minden vétkem.
 
Amikor Tehozzád megyek,
Engedj színed elé;
Segíts a szívem kitárni
Feléd s mások felé.
 
Adj mindig az én szívembe
Hálát, békét, örömet,
S továbbítsam másoknak is,
Amiket Tetőled nyerek.
 
Tisztítsd meg a szívem tükrét,
Hogy Téged sugározzalak,
És akik ezt a Fényt kapják,
Örömükben hálákat adjanak.
 
Teremts olyan közösséget
Egymással és Veled,
Hogy amikor imádkozunk
Kitáruljon eged;
 
És már most is megláthassuk
A Te dicsőségedet,
S majd együtt zenghessük fenn
A Te nagy tetteidet.
 


1981. május

Sántáné G. Sára

   

 






     

FELHŐK


 
   
   
Iniciálé

éztem a felhők játékát:
Egyszer kék volt, máskor fekete,
Majd ezüst színre váltott át:
Úgy tűnt, égi hatalom játszik vele.
 
Felvett szebbnél-szebb színeket,
S folyton változó alakot:
Néha kapuboltot, sziklás hegyet,
Máskor ablakot alkotott.
 
Egyszer csak megláttam: ki azt alkotja,
Mi állandóan változó, fura,
Az a világ örök-egy, változhatatlan,
Mindenható Ura.
 


1981. április

Sántáné G. Sára

   

 






     

ZEMPLÉN, 1981.


 
   
   
Iniciálé

ézus hívott minket:
Jertek, pihenjetek;
Felettünk ragyogott a Nap,
S néhányunk fején szalmakalap.
 
Néztük a fénylő, kék eget,
S rajta néhány bárányfelleget.
Isten így szólt ekkor: Jézusért
Titeket nagy-nagy boldogság ért.
 
Én ugyanis Őérette bűneiteket
Eltöröltem, mint az égről a fellegeket.
Ha bűneiteket megbánjátok,
Istent bizonnyal meglátjátok.
 
Egy perzselő, hév nap után
Az ég besötétedett furán.
A felhők hasukkal súrolták a földet,
S buzgón szórták magukból a jeget.
 
Ám egyszer csak előtűnt a Nap,
Mert egy felhő kicsinység meghasadt,
S a Nap és az eső találkozóján
Szivárvány tűnt fel az egyik hegy hátán.
 
Isten e mai néppel is szövetséget kötött,
S Szentlelkével mindeneket betöltött.
Újra érezhettük az Ő szeretetét,
Minden tekintetben áldott vezetését.
 
Csillagok ragyognak az éjben,
Fényük nem vész el a mélyben.
Nekünk is így kéne világítanunk,
Sok embert Istenhez irányítanunk.
 
Hajnal ha felhasad,
S a Nap az égre szalad,
Megcsillan egy-egy harmatcseppben
A Magától, a Kegyelem.
 


1981. augusztus

Sántáné G. Sára

   

 






     

VIGASZTALÁS


 
   
  


Bodnár Ágnesnek és Eszternek, gyászukban

 
   
Iniciálé

érlek, Uram, csendesítsd le
Bennünk a mi szívünk,
Te látod, hogy mi van benne,
Mi gyengíti hitünk.
 
Tedd kedvessé szemeinkben
Az Előtted állást,
S könnyítsd meg majd idejében
Nekünk az elválást.
 
Ott tudhassuk Nálad mindazt,
Aki Téged szeretett;
Te adjál gyászukban vigaszt,
Tapasztalják meleged.
 
Te látod a szívünk titkát,
Nincs Előled elrejtve,
Még legbensőbb óhajtását
Is így látod: megfejtve.
 
Jobban tudod Te, hogy mire
Van most nekünk szükségünk,
Add meg, kérünk, mindazt, hogy ne
Legyen nagy az ínségünk.
 
Ne próbálj meg erőnk felett,
Sőt adj szabadulást,
Gondjaink közt is jó kedvet,
S Benned megnyugovást.
 


1982. november

Sántáné G. Sára

   

 






     

ISTEN AJÁNDÉKAI


 
   
   
Iniciálé

e adj, Uram, oly örömet,
Mely Belőled fakad,
Békességet, csöndességet,
Mit a világ el nem ragad.
 
Ha a Sátán ránk támadna
Nagy szomorúsággal,
Öltöztess sisakba, páncélba,
S vívjunk a Lélek kardjával.
 
Köszönjük, hogy Te legyőzted
A Gonosznak erejét;
„Elutasítom a vádat!” –
A Vádlóhoz szólj ekképp.
 
Nélküled mi semmik vagyunk,
Erőnk mire sem elég,
De ha Magad vagy az utunk,
Elérünk majd Eléd.
 
Ölelj át a karjaiddal,
És amit így kapunk,
Adjuk tovább szóval, dallal,
S mást is Hozzád juttassunk.
 


1983. április

Sántáné G. Sára

   

 






     

KÖNYÖRGÉS


 
   
   
Iniciálé

öszönöm, hogy a helyemre tettél,
Hogy helyükre tudjak segíteni másokat.
Köszönöm, hogy beragyogtad a szívem sötétjét,
Hogy szét tudjam szórni a Te Fényedet.
Köszönöm, hogy meggazdagítottál,
Hogy meg tudjak ajándékozni másokat.
 
Segíts, hogy mindig a helyemen maradhassak,
S ha valakit elbukni látok,
Ne menjek el soha mellette,
Hanem a Te erőddel felemeljem.
 
Tisztítsd meg a szívem tükrét,
Hogy ne nyeljen el semmi fényt,
Hanem helyes szögbe állítva
Nagy részét csillagként tudjam visszaverni.
 
Nyisd meg szemem az ajándékok meglátására,
Szívemet azok elfogadására,
Fordítsd mindig felfelé a tekintetem,
Hogy meglássam, kinek mit kell továbbadnom.
 
Erősítsd a hitemet,
Növeld bizalmamat
És tölts el hálával.
 
Segíts, hogy jobban tudjak hinni Benned,
S ha hullámvölgybe kerülök,
Emelj fel szerető Kezeddel,
Hogy mindvégig Veled járhassak.
 
Adj több bizodalmat a Te szavad iránt,
Hogy mindig jót akarsz nekem,
S hogy átélhessem azt a csodát,
Hogy milyen jó Rád hagyni magam.
 
Töltsd meg a szívemet olyan nagy hálával,
Hogy az túlcsorduljon,
S másokat is magával ragadjon
A Te dicsőségedre.
 
Tudom és köszönöm, hogy meghallgattál.
Ámen.
 


1983. június

Sántáné G. Sára

   

 






    

TÉRJ VISSZA ISTENHEZ!


 
  
   
Iniciálé

sten nagyon szeret téged,
A Fiát is adta érted.
Hálából egész éltedet,
Szenteld Neki a szívedet!
 
Először csak valami nincs
– Azt érzed –: az égi kincs.
Ha elfogadtad szeretetét,
Jézusban minden a tiéd.
 
Akaratod is add Neki,
Ő ad helyette mennyei
Örömöt, hálát szívedbe
Itt, s majd az örök életbe.
 


1983. augusztus

Sántáné G. Sára

   

 






    

KIÁLTÁS A NYOMORÚSÁGBÓL
AZ EGYETLEN SZABADÍTÓHOZ


 
  
   
Iniciálé

ram, e nyomorúságból
Hozzád kiált lelkem,
Hallgassad meg imádságom,
Bátorítsd a szívem.
 
Te látod, hogy mi a célja
Ennek a sok gondnak;
Őrizz meg, hogy ne aggasszon,
Mit hoz majd a holnap.
 
Vond Magadhoz egyre közelb
Az én búsult szívem,
Hogy Rád tudjam magam bízni,
S kövesselek híven.
 
Adj erőt, hogy elviseljem
A sok nehézséget,
S higgyem, hogy megszabadítasz:
Adjál reménységet!
 
S ha eljön a szabadulás,
Neked köszönhessem,
És ennek az örömhírét
Mással közölhessem.
 


1984. szeptember

Sántáné G. Sára

   

 






     

ISTEN SZERETETE


 
   
  


Joó Istvánnak

 
   
Iniciálé

lmehetsz te Côte d’ Azur-be,
Vagy repülhetsz fel az űrbe,
Hogyha Istent nem keresed,
Nem leled sehol a helyed.
 
Ha viszont Őt megtalálod,
Teljesülhet sok-sok álmod:
Rátalálsz a békességre,
Ha élsz Vele csendességbe.
 
Kínálja nagy ajándékát,
Fogadd el hát, ne várj tovább:
Jézus Krisztust adja neked,
S Vele az örök életet!
 
Kérjed Őt, hogy tegyen helyre,
Hogy hadd léphess Vele frigyre;
Megmutatja neked Magát,
Halljad meg hát hívó szavát!
 
Elveszi a terheidet:
Depressziód, csüggedésed,
Ad helyette bízó szívet,
Örömöt, békét és hitet.
 
Megadja Ő neked mindazt,
Mi nyújthat szívednek vigaszt,
Hogy Őt hadd dicsérjed végre
Itt s majd odafönn az égbe.
 
Imádságban elmondhatod
Neki minden búbánatod,
De mikor kételkedsz Benne,
Azt is elmondhatod rendre.
 
Megerősít majd a hitben,
S Ő elvégzi idejében,
Amit tebenned elkezdett:
Így lehet örök életed.
 
S megtapasztalod majd azt is,
Hogy gondoskodik rólad is,
Őriz téged bölcsen, híven,
Nem lesz hiányod semmiben.
 
Neked is elég kegyelme,
Hordoz, vezérl szeretete,
Krisztusban lehajolt hozzád:
Ha átélted, add majd tovább!
 


1986. április

Sántáné G. Sára

   

 






     

NAGYPÉNTEKI IMÁDSÁG


 
   
   
Iniciálé

álás szívvel borulunk le
Előtted, Istenünk,
Hogy ilyen nagy boldogsággal
Töltöd be a szívünk.
 
Határtalan békességed
Miket át- meg átjár,
Mert Te ilyen kegyelmet adsz
Annak, aki Rád vár.
 
Velünk vagyon minden napon
A Te szereteted,
Melyet Jézus mutatott meg:
Benne öltél testet.
 
Keresztre is elküldted Őt,
Hogy bebizonyítsa,
Nem haragszol többé miránk,
S szívünk megjobbítsa.
 
Ha elfogadtuk halálát,
Az lesz az életünk,
És majd halálunk óráján
Színed elé megyünk.
 
Te azt mondtad, Urunk Isten,
Hogy megáldasz minket,
S miáltalunk másoknak is
Megadod a hitet.
 
Tölts be minket Szentlelkeddel
Csordultig, és hittel,
És amiket Tőled kaptunk,
Továbbadjuk híven.
 
Hadd hirdessük mindenkinek:
Nagy a dicsőséged,
Tisztítsa meg szívünk-lelkünk
Reánk hulló véred!
 
Bűnbocsánatod örömét
Vigyük széjjel, szerte,
Hadd tudja az egész világ:
Kegyelmed megnyerte!
 


1986. március 28.

Sántáné G. Sára

   

 






    

ISTEN GONDVISELŐ SZERETETE


 
  
  


(A Zsoltárok 139:1–6. alapján)

 
   
Iniciálé

sten az, Ki ismer engem,
És mindannyiunkat,
Megvizsgálja életünket,
S minden dolgainkat.
 
Te tudod, mikor ülünk le,
S hogy mikor kelünk fel,
És már messziről megérted
Szándékunk, tettünket.
 
Akár járunk, akár kelünk,
Vagy éppen lefekszünk,
Te vigyázol mindig reánk,
S békét adsz minékünk.
 
Mi még szinte azt sem tudjuk,
Mi az, amit kérjünk,
Megteszed mindazt, ami jó,
S ami áldás nékünk.
 
Mindenütt Te ott vagy jelen:
Előttünk, mögöttünk,
Kiterjeszted áldó Kezed
Minden nap fölöttünk.
 
A Te hatalmas tudásod
Érthetetlen nékünk.
Őrizz tovább is bennünket,
S maradj mindig vélünk!
 
Uram, hadd tapasztaljuk meg
Ittléted örömét,
És amit csak Te tudsz adni:
Szeretetet, békét!
 
Hálás szívvel borulunk le
Előtted, Hatalmas!
Beszélünk Rólad másnak is,
Hogy áldja hatalmad.
 


1984. július 23.

Sántáné G. Sára

   

 






     

IZÁNAK


 
   
   
Iniciálé

sten nagy-nagy szeretettel
Átölelt most Téged,
Adott testvért, sok örömöt,
Békességet Néked.
 
Lehetséges, hogy az Ördög
El akarja venni,
De olyankor kell még jobban
Hited Belé vetni.
 
Te az Élő Kősziklába
Vesd bizalmad hittel,
És akkor a világ nem tud
Elszakítni, hidd el!
 
Nézz csak mindig Őreá föl,
Ha lent sötétség van,
S körülötted az éjszaka
Riaszt egyre jobban.
 
Felragyog a Kereszt fénye
Majd a fejed felett,
Kiemel a mély veremből,
S megtart Maga mellett!
 
Úrvacsora és keresztség,
Mi összeköt minket,
Isten az, Ki erősíti
Hitedet s hitünket.
 
Add majd tovább másoknak is
Ezt a nagy örömet,
Hogy velük is összekössön
Maga a Szeretet.
 
Tudd, hogy mindig tárt ajtóra,
S karokra lelsz nálunk,
Gyere vissza, minél előbb,
Szeretettel várunk!
 


1992. január 2.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ÁDVENT


 
   
  


Gegus Ildikónak, hálás szeretettel

 
   
Iniciálé

özeledik a Karácsony,
Mikor arra emlékezünk:
Isten emberré született,
Mert megszánta szegény szívünk.
 
Üres volt az és szomorú,
Mert Ő hiányzott belőle.
Tele volt sok minden mással,
Ami elválasztott Tőle.
 
Keserűség, vádaskodás
Töltötte be egész lelkünk,
Vagy világi örömöktől
Volt hangos, zajos az éltünk.
 
Nem engedtük szóhoz jutni
Isten halk és csendes szavát,
Minden módon tiltakoztunk,
Hogy meghalljuk szelíd hangját.
 
Nem kell ennek így maradni,
Hisz tudhatjuk: azt akarja,
Krisztus azért jött a földre,
Didergő szívünk takarja
 
Szeretete melegével.
Nyissuk meg Előtte magunk,
Engedjük, hogy simogassa
Külön minden fájó tagunk.
 
Gyógyítani akar minket,
Hiszen tele vagyunk sebbel,
Amit emberektől kaptunk.
Nem kell beérnünk kisebbel,
 
Mint gyógyító, szent Kezével,
Amit Keresztre szegeztek.
Értünk tették mindezt Vele,
Hogy kik üdvösséget nyertek,
 
Megszülessen bennük Krisztus.
Ehhez mindent ki kell dobnunk,
Mi nem kedves életünkben:
Ha csaltunk, hazudtunk, loptunk.
 
Nyissuk meg magunkat Neki,
Hadd készítsen bennünk szállást,
Hogy megtisztított szívünkkel
Neki mondjunk eztán áldást.
 
Legyen olyan Karácsonyunk,
Amilyet még sosem éltünk:
Töltsön be minket a Krisztus,
Hogy többé ne kelljen félnünk!
 


1998. november 1.

Sántáné G. Sára

   

 






     

KIK A BOLDOGOK?


 
   
  


(Máté 5:1–12. alapján)

 
   
Iniciálé

ikor Jézus felment a hegyre,
Nagy sokaság gyűlt köréje.
Hallgathatták mind a tanítványok,
Hogy szerinte kik a boldogok.
 
„Boldogok, akik szegények lelkileg”.
Nem kell gazdagnak lenni testileg
Ahhoz, hogy öröm töltse be
Azt, kinek öröksége van a mennybe’.
 
„Boldogok vagytok, kik most sírtok:
Bizonnyal megvigasztaltattok”.
A bűnbánat könnyei lemossák
A szennyet, s lesz örök boldogság.
Azok is, kik más miatt bánkódnak,
Vigaszt és örömöt találnak
Annál, ki a Vigasztalás Atyja,
S ajándékát bőven osztogatja.
 
„Boldogok, kiknek szelíd a lelkük”,
Az erőszak nem kenyerük.
Övéké lesz majd az ország,
S örök békességet hoz ránk
Ő, Ki maga volt a Szelídség:
Megtermi szívünkben a Lélek gyümölcsét.
 
„Boldogok, akik epednek az igazság
Után, mert nem jó nekik a gazság”,
Mert azzal töltekezhetnek meg, Ki
Az Út, Igazság, Élet maga, Aki
Azt mondta, ha Őutána járunk,
Mennyek országába csak akkor találunk.
 
„Boldogok, akiknek szívük irgalmas”.
Akkor lesz sok-sok barátjuk bizalmas
Hozzájuk, s együtt fogadhatják Istennek irgalmát,
A bűnbocsánatot, mit ad, s lelküknek nyugalmát.
Akik samaritánusként észreveszik mindazt,
Akinek adhatnak bátorítást, vigaszt.
„Boldogok azok, kiknek tiszta a szívük”.
Nem maguktól persze, hanem a hitük
Által akik elfogadták
Isten bűnbocsátó irgalmát.
 
Megnyitja a szemük arra,
Hogy meglássák erre-arra,
A teremtett szép világban
Istent bogárban, virágban.
 
„Boldogok, akik békességet szereznek,
Legalábbis arra igyekeznek”.
Isten gyermekeinek hívatnak,
Nem kedvelői az erőszaknak.
Ebben az erőszakos világban
A szelídségnek nagy ára van:
Kigúnyolják, eltapossák,
De majd övék lesz az Ország.
 
„Boldogok vagytok, ha háborgatnak,
Kergetnek, űznek és szidnak,
S mindezt Énérettem teszik”,
Mert rossz néven veszik,
Hogy terjed az igazság, békesség:
Ők maguk a békétlenség.
A világosság elűzi a sötétet,
Szeretet a gyűlöletet,
De a mennyek Országában
Krisztus az Úr igazságban.
Mindent betölt a SZERETET,
S átölel majd mindeneket.
 
Látod, Uram, milyen boldogtalan
Ez a világ. Segíts, hogy ne legyen szívünk oktalan,
Hogy máshol keressük a boldogságot,
Mint ahol van: a Te örök Országod
Találjuk meg s adjuk tovább
Egész földi éltünkön át!
 


1996. június 7.

Sántáné G. Sára

   

 






     

AJÁNDÉK


 
   
  


Porer Katinak és Király Lacinak

 
   
Iniciálé

oldogsággal telik szívünk
Most, amikor Rátok nézünk,
S látjuk Istennek munkáját,
Néki adunk ezért hálát.
 
„Nem jó az embernek egyedül,
Adok társat segítőül,
Olyat, aki hozzá illik,
Akivel majd együtt viszik
 
Tovább azt az üzenetet,
Hogy Krisztusban a Szeretet
Jött el közénk, emberekhez,
Épekhez és sérültekhez.”
 
Szolgáljatok szeretettel,
Örömmel és békességgel
Együtt is a sérültek közt,
Kézen fogva, örömök közt.
 
Hogyha bánat sújt Titeket,
Emeljétek szemeteket
Arra, Aki vigaszt adhat,
Mert csak az Ő Lénye hathat
 
Annyira át Benneteket,
Hogy ha fogja kezeteket,
S Ti is fogjátok másokét,
Általatok adhat békét
 
Egész környezeteteknek,
Összes szeretteiteknek.
Tegyétek meg akaratát
Itt a földön s majd odaát.
 
Áldjon meg Isten Titeket,
Adjon szeretetet
Egymás iránt s mások iránt,
Hogy mutathassatok irányt.
 


1996. szept. 27.

Sántáné G. Sára

   

 






     

CSERÉPEDÉNY


 
   
  


„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van… Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.”
(II. Korinthusi levél 4. rész 7. és 16. verse)

 
  


Gyurcsik Zoltánné Katinak

 
   
Iniciálé

örékeny cserépedény a testünk.
Gyerekkorunktól fogva sokat estünk.
Tele vagyunk fájdalmas emlékkel,
De már felnőttként, érett elménkkel
Megértjük talán, hogy – többek között –
Ezek voltak Isten kezében eszközök,
Hogy közelebb kerüljünk Hozzá,
S ha esetleg hozzá-
Tartozóink is szenvednek,
Tudjuk, hogy ők is epednek
A megtartó, hűséges Isten
Könyörülete után, hogy hitben
Megerősödve bízzanak Abban,
Aki emberi alakban,
Mikor közénk jött a földre,
Minden fájdalmunkat mélyen átérezte.
Félt, éhezett, fázott, fáradt és szomjas volt,
S Tőle – hogy tőlünk ne kelljen – az Atya is távol volt,
Mikor a Kereszten úgy szenvedett,
Hogy helyettünk elvérezett.
De feltámadt harmadnapon,
Hogy, ha hiszünk, ama napon
Az Életre támadjuk fel, ahol
Nem lesz többé gyász és pokol.
Lelkünk megújul napról-napra,
És ha fájdalmaink kicsinyről nagyra
Nőnek, kérhessünk enyhülést Tőle,
Aki azért jött a földre,
Hogy gyógyítson, mint áldott Orvos,
Kinek mai eszköze az a földi orvos,
Aki – Hozzá hűségesen –
Végzi a munkáját ügyesen,
Szeretettel, becsülettel,
Igaz Istenfélelemmel.
Hogyha mégis elcsüggedünk,
Sőt még kétségbe is esünk,
Te adj erőt, Urunk Isten,
Hogy Hozzád forduljunk hitben,
Tőled várva az enyhülést,
Fájdalmakban megbékülést.
Juttasd eszünkbe, hogy a mi kincsünk,
Akire tisztelettel kell tekintsünk,
Aki a Szentlélek maga,
Ilyen törékeny testet választa,
Hogy lakozást vegyen benne.
Segíts, hogy megtöltekezzünk Vele,
Hogy ha életünk legközelebb valahol kicsorbul,
Imádság legyen az első, ami belőlünk kicsordul.
Adj nekünk sok-sok örömet,
És mindenben békességet.
 


1996. június

Sántáné G. Sára

   

 






     

EGYÜTT


 
   
  


Életem párjának

 
   
Iniciálé

izennégy éve, hogy egybekeltünk.
Isten színe előtt fogadalmat tettünk:
Ha kegyelme lesz segítségünk,
Sírig tart a szeretetünk.
Azóta sok mindent átéltünk:
Jóban, rosszban egyaránt volt részünk.
Volt, hogy együtt énekeltünk,
Imádkoztunk, vagy épp féltünk.
Haragudtunk, veszekedtünk,
De a végén kibékültünk.
Ha volt rá mód, finomakat ettünk,
De ha kellett, kevéssel is megelégedtünk.
Van munkánk és fizetésünk,
Nem sok, de azért megélünk,
Sőt, ha van rá lehetőségünk,
Szerényen, de másnak is segítünk.
Imádságban Isten elé viszünk
Sok-sok embert, akikért a felelősségünk
Tőle kaptuk. Ők a mi gyümölcsünk,
Akiket együtt vagy egyenként Istenhez vezettünk.
Hálásak vagyunk, hogy gyermekei lehetünk,
Bukdácsolva, de együtt, kézen fogva mehetünk
Az Ő útján. Adja meg az erőt nekünk,
Hogy a hátralévő időben is Krisztusban legyünk,
Elrejtettségben és kegyelméből éljünk.
Ha depresszióba, csüggedésbe merülünk,
Nyújtsuk oda Neki kezünk,
Hogy kiemelhessen és bennünk
Elvégezhesse munkáját, hogy hitünk
Megerősödjön, és a félelmünk
Békévé oldódjon. Köszönjük, hogy Veled leszünk
Halálunk után, és örökké dicsérhetünk.
 


1999. május 2.

Sántáné G. Sára

   

 






     

FOHÁSZKODÁS


 
   
   
Iniciálé

dj, Uram, a bizonytalanság helyett
Biztonságot, bizalmat, békességet.
Azt a biztonságot, amit csak a Te
Ígéreteidre való támaszkodás adhat.
Segíts hát, hogy jobban megismerjük azokat;
Azt a bizalmat, ami Rád épül,
A Kősziklára, és nem rendül meg soha,
Mert Te eddig is gondoskodtál rólunk
Napról-napra, minden szükségünkben:
Segíts hát, hogy jobban merjünk bízni Benned;
Azt a békességet, amit csak Te adhatsz,
Aki magad vagy a Békesség Fejedelme;
Annyi békétlenség van köztünk és bennünk:
Segíts hát, hogy megtöltekezhessünk Veled.
 
Adj a gyűlölködés helyett
Szeretetet, szolgálatkészséget, szelídséget.
Te, Aki magad vagy a Szeretet,
Áraszd ki ránk bőségesen kegyelmedet,
Hogy a Tőled kapott szeretet melegét
Sugározhassuk ebbe a hideg, rideg, kegyetlen világba:
Segíts hát, hogy Veled megtöltekezve
Hozzád szeressünk minél több embert;
Azt a szolgálatkészséget, ami Jézust jellemezte,
Aki azt mondta: „Az Emberfia nem azért jött,
Hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon,
És adja az Ő életét váltságul sokakért”,
Nekünk pedig sokszor a legkisebb dolgot is
Nehezünkre esik megtenni másokért:
Segíts hát, hogy „szeretettel szolgáljunk egymásnak”;
Szelídséget, ami annyira hiányzik belőlünk sokszor,
Inkább kegyetlenek vagyunk egymáshoz és másokhoz.
Teremd meg bennünk a Lélek gyümölcsének
Ezt a gerezdjét is mások javára:
Segíts hát, hogy hagyjunk Téged
Kiábrázolódni egyre jobban magunkban.
 
Adj a kilátástalanság helyett
Világosságot, vigasztalást, vezetést.
Te, Aki magad vagy a Fény, a Világosság,
Aki bevilágítasz a szív sötét zugaiba,
Aki ismered a kétségbeesett ember minden félelmét.
Irányítsd a tekintetünket fölfelé, Magadra,
És adj erőt, hogy kinyújtsuk a kezünket, azért,
Hogy megvilágosíts minket, világ Világossága:
Segíts hát, hogy Rád tekintsünk, megtisztuljunk,
És így megmutathassuk másoknak is
A Hozzád vezető utat, és a „világosság fiai” legyünk;
Te vagy az egyetlen, igazi Vigasztaló, Szentlélek.
A mi emberi próbálkozásaink mit sem érnek,
De ha Te jársz át bennünket, elég egy szó,
Egy simogatás, kézszorítás, együtt érző pillantás:
Segíts hát, hogy örülve az örülőkkel és
Sírva a sírókkal, engedelmes eszközeid legyünk;
„Vezess, Jézusunk, s Véled indulunk.
Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne Téged,
Fogjad a kezünk, míg megérkezünk!”
Hadd lássuk meg, hová küldesz,
És adj erőt a küldetésünk teljesítéséhez.
Ha a magunk feje után mennénk,
Terelgess Igéddel, testvéri szóval, események által:
Segíts hát, hogy engedelmes, Néked élő,
Boldog, hűséges és világító gyermekeid lehessünk!
 
Ámen.
 


1999. november 19.

Sántáné G. Sára

   

 






     

GYERMEKEKNEK


 
   
  


Zolinak, Ritának, Irénkének

 
   
Iniciálé

z Úr Jézus szeret minket,
Jól ismeri a szívünket.
Hogyha szomorúak vagyunk,
Az ölében elbújhatunk.
 
Adott nekünk sok-sok mindent:
Édesanyát, testvéreket,
Napsütést, madarat, kutyát,
Segít járnunk az Ő útját.
 
Elesünk, de Ő felemel,
Megsimogat a Kezével.
Segít nekünk szót fogadni,
Mindig engedelmeskedni.
 
Ha megbántjuk, szomorú lesz,
De azért az ölébe vesz.
Kérjünk Tőle bocsánatot,
S ne okozzunk több bánatot.
 
Velünk van Isten minden nap.
Örülhetünk, ha süt a Nap,
De hogyha esik az eső,
Megitatja a földet Ő:
 
Hadd teremjen sok vetemény.
Kis szívünkben ott a remény,
Hogy minden nap lesz mit enni,
És soha nem kell éhezni.
 
Ha estére elfáradunk,
És az ágyunkba bújhatunk,
Megköszönjük, hogy vigyáz ránk,
S reggel csókolhatjuk Anyát.
 


1998. október 30.

Sántáné G. Sára

   

 






     

GYÖKEREK


 
   
  


Zsidó levél 12:15.: „Vigyázzatok arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, nehogy a keserűségnek bármely gyökere fölnövekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőződjenek.”
 
Kolosséi levél 2:6–7.: „Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, aképpen járjatok Őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.”

 
  


Földvári Tibornak

 
   
Iniciálé

keserűség gyökere hamar felnő,
Tapasztalja ezt magán férfi és nő.
Okozhatja harag, szenvedés és bánat,
Mely a szívnek legmélyéből árad.
Éppúgy átéli ezt hívő és hitetlen,
És ennek az oka nem is hihetetlen:
Ami betölt minket, az árad belőlünk.
Az Ördög cselének egykönnyen bedőlünk.
Elhiteti velünk, hogy nekünk a legrosszabb,
Szenvedésünk, kínunk másokénál hosszabb,
Helyzetünk kilátástalan, aggasztó és sötét,
És már alig várjuk halálunknak jöttét.
Isten ellenben ajándékot kínál
Krisztusban, Aki szívünk ajtaja előtt áll,
S zörget. Szerényen, csendesen kopogtat.
Ha megnyitjuk Neki, betér és elfogad.
Betölti az életünket örömmel, békével,
Reménységgel, hittel és egész Lényével.
Meggyökerezhetünk majd Őbenne,
Életünk növénye a jó nedvvel telve
Gazdag gyümölcsöt teremhet másoknak,
S nem kell ezentúl lennie más oknak,
Mely hálára, örömre indítson,
Mint hogy az életünk mást meggazdagítson.
Táplálkozzunk naponta az Élet kenyerével.
Tudhatjuk, hogy Isten őriz hatalmas Kezével.
Elöl és hátul körülzár és megvéd,
Nem kell félnünk, mert mindnyájunk nevét
Markaiba „tetoválta”, metszette az Isten.
Számon tart, vigasztal, Rajta kívül nincsen
Senki, aki számon tarthat,
Aki mindenestől elfogadhat:
Bűnnel, búval megterhelve
Jöhetünk a kegyelembe
Fogadó hatalmas Istenhez,
Aki Krisztusban befedez.
Töltekezzünk meg Ővele,
Hogy ha keserű a leve
Az életünk nyomorúságának,
S a sok baj szomorúságának,
Átjárjon, átmosson az Ő szent öröme,
Édes békessége, tiszta szeretete.
Ha törékeny cserépedény testünk,
– Amikor legközelebb elestünk,
Hozzá kerülne közelebb,
És nem egyre messzebb,
Átélhetnénk azt a csodát,
Hogy magát az Isten Fiát,
Krisztust ontaná magából, –
Akkor valósulhatna meg a „MAGÁTÓL”,
A „KEGYELEM” csodája,
Hogy Ő az életünket átjárja.
 


1996. dec. 5.

Sántáné G. Sára

   

 






     

GYÖNGYSZEMEK


 
   
  


„Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek!”
(Jeremiás 1:4–5.)

 
  


Cseri Kálmánnak és M. Kiss Katinak

 
   
Iniciálé

öszönöm, Uram, hogy szólsz hozzám,
Egészen személyesen.
Megnyitod a fülem, szívem,
Hogy azt megérthessem.
Te alkottál, teremtettél
A Magad számára,
Mégpedig azért, hogy az életem
Ne mások kárára,
Hanem javára élhessem.
A kagylóban gyöngy születik,
Ha fájdalom éri,
Az én földi éltem márpedig
Tele van szenvedéssel.
Érlelj belőlük egy-egy gyöngyszemet!
Te alakítottad így a sorsom.
Hadd fogjam meg a kezedet,
És munkáld ki bennem kegyelmesen,
Hogy bár könnyek között,
De szívből ki tudjam mondani,
Úgy, mint aki engedelmes eszközöd:
„Legyen úgy minden, ahogy akarod!”
Csak használj úgy, hogy a keletkezett gyöngyök,
Füzérként, láncként összefűzve
Téged tükrözzenek vissza, és a göröngyök,
Mik a rögös úton akadályoznak,
Szelíd lankává simuljanak,
Nekem pedig segíts, hogy
A Te kezedbe mind jobban belesimulhassak.
Megszenteltél, ahogy mondtad,
Ez pedig azt jelenti,
Hogy kiválasztottál, elkülönítettél,
S az életem az jellemezheti,
Hogy mind jobban Neked szolgál.
Segíts, hogy másokért éljek,
Ha nehézség, fájdalom jön,
Még attól se féljek,
Mert eddig is velem voltál.
Megmutattad szabadításod
Számtalan szorult helyzetből,
Hogy mint minden műved, alkotásod
Ebben a teremtett világban,
Én is dicsérhesselek,
És majd odafönn a mennyben
Örökké dicsőíthesselek!
 


1998. október 9.

Sántáné G. Sára

   

 






     

HÁZASPÁROK HETE


 
   
   
Iniciálé

erekfürdő. Békés, boldog falu.
Házaspárok hetére hívtak oda.
„Jöjjetek Jézushoz, jöjjetek!”
Mentünk. Mindannyian megannyi megoldatlansággal,
Bűnnel, búbánattal, békétlenséggel.
Isten Igéje intett:
„Szeressetek, szolgáljatok! Szorongástok
Helyett, ha Hozzám hozzátok,
Adok békességet, bűnbocsánatot, bizalmat,
Hogy hittel, hűséggel, hálával
Töltekezve tele, továbbadjátok.
Családotokban csodálatos csöndes
Légkör lehet, ha a Lelkem
Betölt benneteket boldogsággal.
Keressétek, kutassátok kegyelmemnek
Forrását, hogy a Felségesnek
Rejtekébe rejtőzködve ritkán
Essetek az Ellenségnek erőtöket
Támadó titkos tőrébe.
Hivatástok hűségesen, hittel
Teljesítsétek, teljes tetszésére
Annak, Aki adhat alázatot
Elfogadni erőtlenségetek,
Teljes tehetetlenségtek.”
Erősíti az erőtlent erejével,
Megbocsátja minden mulasztásunk,
Terhelhetőbbé tesz, támogat.
Haláláért hálából hittel
Forduljunk a Felséges Fiához,
Akit Atyja azért adott,
Hogy halálnak halála helyett
Azt az életet élhessük,
Mit Megváltónk mutatott meg.
Nincsen Neki „nem lehet”,
Ezért ezer esetet
Reménytelenségben is reménykedve,
Esdve emelhetünk Elébe.
Dicséret, dicsőség, diadal
Adassék Annak, Akivel
Hazamehettünk házunkba
Gazdagabban s gazdagítón.
Állhatatosan állítva
Igéjének igazságát, imádságban
Keressük Őt, kutassuk könyörgésekkel
Akaratát s ajándékát.
Ígérete igaz, igen:
„Veletek vagyok változhatatlanul,
Ma és minden nap, mindenkor!”
 


1996. július

Sántáné G. Sára

   

 






     

HIDD ÉS VIDD


 
   
   
Iniciálé

a hiszed, hogy Isten szeret,
S Krisztusban ad örök Életet,
Ne hagyd, hogy sokan elvesszenek:
Add tovább az üzenetet!
 
Ha hiszed, hogy Karácsonykor
Krisztusban Isten öltött testet, akkor
Nem hallgathatod el mástól:
Megmented a kárhozattól!
 
Ha hiszed, hogy mindent Isten teremtett:
Madarat, fát, embereket,
Ne hagyd őket tévtanokkal
Áltatni, mint az evolúcióval!
 
Ha hiszed, hogy Krisztusban Isten
Megbékélt az emberekkel:
Mint az Ő hűséges követe,
Mondd el, hogy meg vannak mentve!
 
Ha hiszed, hogy egyedüli Úr az Isten,
Rajta kívül más több nincsen:
Hirdesd, hogy bálvány a többi,
Elkárhozik, ki azokat tiszteli!
 
Ha hiszed, hogy Isten előtt
Nincs titok, lát mindent, mielőtt
Megtennénk, nyisd rá a többiek szemét,
Hogy nem rejthetnek el Előle semmit!
 
Ha hiszed, hogy az utolsó ítéletben
Csak az állhat meg Előtte, ki Istenben
Hisz, vezess el mást is Krisztushoz,
Hogy minél több lelket üdvösségre vonzz!
 
Ha hiszed, hogy felelős vagy
Másokért, élj úgy, hogy
Az életed prédikáljon,
Hitetleneket Krisztushoz vonjon!
 
Ha hiszed, hogy vannak olyanok,
Akiket Isten rád bízott,
Vidd el nekik azt a jó hírt,
Hogy az övék is lehet a hit!
 


1999. szeptember 9.

Sántáné G. Sára

   

 






     

„HŰSÉGES AZ ISTEN”


 
   
  


„Amikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.”
(Példabeszédek 25:25.)

 
  


Gyurcsik Zoltánné Katinak

 
   
Iniciálé

sten már akkor szeretett,
Mikor még nem is ismerted.
Nyomorúságok között vezetett,
De végig fogta a kezedet.
Tervében benne volt minden,
Előre tudta, hogy mi ketten
Egy kórházi szobában fekve
Leszünk „valóságos erővel segítő
Testvérekké” egymás számára, és Ő
Rendezett úgy csodásan mindent,
Ahogy tervébe beleillett.
Adott sok-sok beszélgetést,
Odaillő, áldott Igét,
Ő tanított imádkozni,
Mindenben Őhozzá fordulni.
Sok nyomorúságodat felhasználta
Az Ő céljaira, hogy megmutassa
Szabadító hatalmát rajtad,
Hogy majd mindenért Őt áldjad.
Csodálatos ajándékként
Visszaadott sok mindent apránként:
Elvesztett képességeidet,
S végül a gyermekeidet!
Tetőt adott fejed fölé, s azontúl kertet,
Bőséges termést, erőt, hogy megműveld,
Ismeretleneket is segítségre indított,
Sokakat hozzád irányított.
Próbák során vitt keresztül,
Hogy meglássa, mi van belül,
A szívedben: hit vagy kétség,
Hogyha késik a segítség.
Ellenséged volt és van sok, de
Őket is jóakaróiddá tette,
Amikor Neki úgy tetszett,
Hogy a próbának véget vethet.
Továbbra is légy Hozzá hűséges,
Maradj meg mellette, de hogyha kétséges
Számodra újra az Isten léte,
Gondolj a szabadításokra, az Ő hűségére.
Ha a Sátán a füledbe súgja:
„Elbuktál, a bűnöd súlya
Örökre elszakít már Tőle”,
Tekints az Ő Keresztjére!
Érted is meghalt ott, helyetted,
És ha bevallod Neki, hogy a tetted
Bánt és vádol: felszabadít,
Megvigasztal, megerősít.
Imahátvéd áll mögötted:
Sokan imádkoznak érted,
De a leghatásosabban
A Szentlélek, Aki kitartóbban,
Helyesebben hordozza ügyedet,
Mint mi emberek. A legjobb Ügyvédet
Kaptad Benne, Aki mindent lát,
Ami téged ér; mindennel ellát,
Amire csak szükséged van: ad bölcsességet,
Türelmet, erőt, szeretetet!
„Elöl és hátul körülzár és megvéd,
S fölöttetek tartja szerető, hatalmas Kezét!”
 


1999. október 18.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ILLÉS


 
   
  


„Illés elment a pusztába… és könyörgött, hogy hadd haljon meg… És elaludt a fenyőfa alatt. És angyal illette őt és ezt mondta: Kelj fel, egyél… És evett és ivott.”
(Királyok I. könyve 19:4–6.)

 
  


Aranka néninek szeretettel

 
   
Iniciálé

llés csodákat tapasztalt,
Mégis megfáradt.
Elment tehát a pusztába,
A néptelen sivatagba,
S lefeküdt egy fenyő alá,
Sóhajtott, és e szót mondá:
„Elég, Uram, hadd haljak meg,
Mert engem halálra keresnek!”
Elaludt, s tán álmodott is,
S midőn felébredt, egy friss
Kenyérlángos volt mellette,
Mikor egy angyal illette.
Víz is volt ott, hogy ihasson,
S szólt a Küldött: „Hogy kihasson
Egész útra, mely erőd felett való,
Egyél, igyál, mert ez Istentől való
Táplálék testednek, lelkednek.
Mert hiába leselkednek
Életed után, Én megvédlek,
Egész úton megőrizlek!”
Szót fogadott ő e szónak,
Mert az Isten látta jónak,
Hogy ő engedelmeskedjen.
Elküldte, hogy királlyá kenjen,
S prófétává maga helyett
Kiválasztott embereket.
Amíg mindezt megtette,
Közben el is felejtette,
Hogy meg akart előbb halni,
S élete csak haszontalan holmi.
 
Mi is sokszor megfáradunk,
Elcsüggedünk, panaszkodunk,
S tán nem is akarunk élni.
Az Ördög vet cselt, hogy félni
És rettegni kezdjen szívünk,
Keserűséggel teljen lelkünk.
Isten nem kezd perlekedni
Ezért velünk, hanem etetni
És itatni akar minket,
Meghallgat és hagy, hogy mindent
Elmondjunk, mi szívünk nyomja,
Terheli, az élet gondja.
Szeret minket, gyermekeit,
Nem akarja, hogy a hit
Elapadjon életünkben,
Nem engedi, hogy féltünkben
Elmeneküljünk Előle.
Ő már látta előre,
Hogy mi milyen gyengék leszünk,
Bukdácsolunk, sírunk, kezünk
Kivesszük az Ő Kezéből,
De azért a Tenyeréből
Nem hagy kiesni sohasem.
Őriz, véd, bátorít, és nem
Hagy minket messze menni.
Utánunk nyúl azon nyomban,
Mihelyt kiáltunk, hogy a nyomban,
Amit Krisztus lába hagyott,
S mit tisztán láthatunk ott,
Biztonsággal célba érjünk,
Így lehessen Örök Éltünk.
 


1998. október 22.

Sántáné G. Sára

   

 






     

IMAMEGHALLGATTATÁS


 
   
  


„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik!”
(Máté 7:7–8.)

 
  


Kiss Évának, hűséges ima-társamnak

 
   
Iniciálé

z imádság Isten országának
Elfelejtett nyelve.
Megtanít rá mindnyájunkat,
Ha kérjük Őtőle.
A kérésre, imádságra
Nem Neki van szüksége,
Hanem nekünk, hogy megtudjuk,
Mi is van a szívünkbe’.
Hogyha bánat, keserűség,
Azt is elmondhatjuk,
Mint a vizet, a szívünket
Előtte kiboríthatjuk.
Békességet ad cserébe,
Örömöt és hitet,
Reménységet ad válaszul,
Hogy a hitetlenség helyett
Ő költözhessen szívünkbe.
Betölt Önmagával,
Hogy megteljünk bizalommal,
És nagy-nagy hálával,
Mert nem hagyja válasz nélkül,
Ha kiáltunk Hozzá.
Körülvesz és megvéd.
Elétárhatjuk a hozzá-
Tartozóink sorsát is,
Akkor is, ha ők még
Nem ismerik, sőt káromolják
Az Ő szentséges Nevét.
Sok mindent megígért nekünk,
Amit mind kérhetünk:
Szóljon hozzánk az Igéből,
Adja megértenünk
S cselekednünk akaratát.
Segítsen, hogy világítsunk,
Sokakat, kik Őt még nem ismerik,
Őhozzá irányítsunk.
Legyen velünk, mint ígérte,
Ma és minden napon.
Bűneinkkel menjünk Hozzá,
Hogy új, tiszta lapon
Vele megint újat kezdjünk,
Neki tetsző, szent életet
Segítségével élhessünk.
Keressük az Ő Orcáját,
Békességét, kedvét,
Akaratát, szent Országát,
S az Ő erős Kezét.
Zörgessünk a menny kapuján
Magunkért s másokért,
Mert tudhatjuk, hogy amint
A miénket, úgy mások nevét
Is markába metszette,
„Tetoválta” Isten,
Így őket is hordozhatjuk
Őelőtte hitben.
Hűségesen zörgessünk, mert
Azt áldja csak Ő meg,
Aki állhatatosan könyörög,
S aki nem hátrál meg.
Meghallgatja kérésünket,
Ha Szerinte való.
Nem biztos, hogy úgy válaszol,
Ahogy kértük, de jó
Tudnunk azt, hogy megvannak
Kéréseink Előtte.
A halál csak kettőspont lett,
Mert Ő elment előre,
Hogy helyet készítsen minekünk
És a szeretteinknek,
És ott majd együtt vehetjük jutalmát
Iránta való szeretetünknek.
 


1998. október 16.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ISTEN HÍVÁSA


 
   
  


„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”
(Ézsaiás könyve 43. rész 1. vers)

 
   

Ne félj, ember gyermekem,
Enyém a szíved, életed!
 
Félelem kötelékeiből
Én megszabadítlak téged!
Légy hálás a szabadításért:
Jézust küldtem el érted!
 
Mért csüggedsz, reszketsz, szorongsz?
Engem keress és élsz!
Rettegés helyett békét adok,
Teljes szívvel örülhetsz!
 
Minden gyötrelmeddel Hozzám jöhetsz,
Engem hívj segítségül!
Gecsemáné kertjében gyötrődtem,
Váltságod mikor elvégeztem!
Általam lehet békességed,
Légy hát hálás, gyermekem!
Tudd, hogy mit tettem érted:
Ott a Golgotán vérezve
Tőrét a halál belém szúrta.
Többé nem árt neked a halál,
A pokolnak nincs rajtad hatalma!
Lehet, hogy dünnyög még füledbe
A Sátán, mint dühös méhecske,
Kárt már nem tehet benned.
 
Nem kell rabságban vergődnöd:
Ezt Én már feloldottam.
Váltságod a Kereszten elvégeztem:
Engem dicsőíts érte!
Dicsőségem nem adom másnak,
Engem illet az egyedül,
Ne feledd el ezt, ember!
 
Ha terhel sok fájdalom, kín,
Így gyere Hozzám, amint vagy!
Van szabadítás belőle,
Tudd hát, nem kell keseregned!
Aki Hozzám jön, nem küldöm el,
Legyen bár kínnal terhelt,
Annak Én megadom, amit kér:
Kegyelmet és békességet.
 
Téged Én név szerint ismerlek,
És neveden szólítottalak.
Görbe utakon ha tévelyegsz,
Engem elhagysz, szomorkodom,
De szeretettel visszavárlak!
 
Eltelik hamar az életed,
Nyugalomra vágysz, gyermekem,
Én megpihentetlek keblemen,
Miért keresnél máshol nyugalmat?
 
Védő szeretetemmel veszlek körül
A világ gonoszságai ellen:
Gyermekem, térj meg hamar Hozzám!
 


2000. február 25.

Sántáné G. Sára

   

 






     

KARÁCSONY


 
   
  


„Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk… És hívják nevét Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének!”
(Ézsaiás 9:6.)

 
   
Iniciálé

z az ígéret Karácsonykor beteljesedett,
Mikor Isten értünk emberré született.
Felvette halandó testünket,
Aki mindeneket teremtett.
Szeretetből gyermekké lett,
Kit anyja jászolba fektetett.
Magára szegénységet vett,
Hogy megérintse szívünket.
 
Ő a Csodálatos Tanácsos.
Tanácstalanságunkban vezetést,
Kérhetünk Tőle útmutatást,
Ha Igéjében elmélyedve kutatást
Folytatunk, hogy azt a tudást,
Mit egyedül Isten adhat,
S a Tőle való bölcsességet
Kérjük, mely életünkre kihat.
 
Ő az az Erős Isten,
Ki minden erőtlenségünket
Elhordozta, s ha kezünket
Beletesszük Kezébe, amelyet
Kegyelméből nekünk nyújtott,
Megtapasztaljuk, hogy vezet,
Mint egykor azt a népet,
Kit Magának kiválasztott.
Hatalmas dolgokat tett ott,
S tesz Ő ma velünk is: erősít,
Bátorít, vigasztal, s ha a Kezét
Szorosan fogjuk, átéljük a szeretetet,
S biztonságban érünk révet,
Mely maga az Örök Élet.
 
Ő az Örökkévalóság Atyja.
Körülöttünk s bennünk mindent
Csak változni látunk itt lent.
Néha keserűen éljük át azt,
Hogy megvetnek bennünket.
De ha nem hagyjuk el a szeretet
Forrását, az Örökkévaló Istent,
Bennünk is állandó lehet
A hit, reménység, szeretet.
 
Ő a Békesség Fejedelme,
Aki értünk az életét
Áldozta, hogy a gyötrő félelmet
Elvegye belőlünk, békességet
Adjon helyébe, örömöt, reményt.
Adjunk Neki hálát ezért,
S ha kapjuk az élet Lelkét,
Dicsőítsük kegyelmét,
Hozzánk való szeretetét.
Ha szívünk Vele megtöltekezett,
Ő ad olyan békességet,
Amit a világ el nem vehet.
 
Ha Ő bennünk megszületett,
Akkor kapunk új Életet.
 


1998. november 22.

Sántáné G. Sára

   

 






     

KŐFALAINK


 
   
  


„Mert Te, Uram, jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik Hozzád kiáltanak.”
(86. Zsoltár 5. vers)

 
  


Földvári Tibornak

 
   
Iniciálé

„Jerikó hatalmas város volt,
Óriás falai védték,
A falakon belül a bűn honolt,
S mindörökre, ők úgy vélték.
Egyszer a falaknál megjelent
Istennek népe sereggel,
A sereg élén állt Józsué,
De nem földi fegyverekkel.”
Elöl ment az Úr ládája,
Mögötte a papok,
Kezükben kürtök, melyeket fújtak,
S utánuk kicsinyek, nagyok.
Csendben mentek, hallgattak,
Csak a kürtök szóltak,
Hétszer mentek a fal körül,
Teljes csendben voltak.
A kürtszó volt az imádság,
Kiáltás és sóhaj,
Engedtek ők az Istennek,
Mert ez volt az óhaj.
Tudták, másképp nem győzhetnek,
Csak ha szót fogadnak.
A jerikóiak szívében félelem lett úrrá,
S „fogadásokat fogadtak”.
Hetedik nap hétszer mentek
Körbe a kőfal körül,
Hatszor némán, utoljára
Mindenki kiáltott, körül-
Állták a várfalat, zengett a kürt,
Kiáltott az Isten népe,
Mindenki a helyén maradt,
S a fal leomlott végre.
Győzelmet adott az Úr
Szeretett népének,
S így dicsőséget adhattak
Isten Szent Nevének.
 
Nekünk is vannak falaink,
Melyek körülvesznek:
Félelem, aggodalmaskodás,
Betegség, hitetlenség, remegnek
Tagjaink a rettegéstől.
Nem bízunk a szabadításban,
Pedig eddig nem csalódtunk
Soha Krisztusban, a Szabadítóban!
Ha már minden reménytelen,
Sötét, nincs kilátás,
Higgyük el, s megtapasztaljuk:
Elér Hozzá a kiáltás!
Fogjuk csak meg az Ő Kezét,
Nézzünk Őreá fel,
Ha a falak körülvesznek,
Egy irányban van kilátás: fel!
 


2000. július 3.

Sántáné G. Sára

   

 






     

KÜLÖNBSÉG


 
   
   
Iniciálé

i sokszor azt mondjuk egymásnak:
„Ha nem vagy hajlandó másnak
Lenni, mint amilyen eddig voltál,
Undok, önző, mindennek elhordtál,
Akkor már nem is szeretlek,
Sőt egyenesen megvetlek!”
Pedig mi is ezt csináljuk:
Másokban a szálkát látjuk,
Saját szemünkben a gerendát sem.
Vakok vagyunk, magunkban nem
Látjuk sokszor azt a vétket,
Amiben az ítéletet
Kimondjuk mi egymás fölött.
Vigyázzunk: mások hibája mögött
Saját tükörképünk látszhat,
Ítéletünk ránk visszafordulhat.
Isten elé vigyük ezért
Azt a másik embert, azért,
Hogy Ő formálhassa át egészen
Szeretete melegében.
Olyan nagy az Ő irgalma:
Elfogad minket is, kik még ma
Ítélgetünk, s nem mond ránk mást,
Mint szerető, gazdag áldást.
Szeret minket, amint vagyunk,
Bűneinkkel együtt, agyunk
Minden hátsó szándékával,
Tele bántó kritikákkal.
Megtisztít szeretetével,
Ha engedjük: melegével
Járja át szívünk egészen;
Ne csak egy-egy kis részében
Engedjük Őt uralkodni,
Életünkben munkálkodni.
Ő nem azt mondja, amit mi:
„Ha nem változol, semmi
Közöm hozzád többé nincsen,
Megvetlek, gyűlöllek, tűnj innen!”
Sőt, annyira szeret, hogy a Fiát
Adta értünk, hogy a nyitját
Megérthessük kegyelmének,
Hozzánk való szerelmének.
Benne mindent nekünk adott:
Ő a dicsőséget hagyta ott,
Hogy felvegye rongyos éltünk,
Amiben annyiszor féltünk.
Reszketünk, aggodalmaskodunk,
Gyötrődünk és sóhajtozunk,
De Ő szabadítóul jött,
Hogy a félelmeink között
Legyen kihez futnunk, már itt,
Ahol megvetik gyermekeit.
Átölel szeretetével,
Átszegezett, szent Kezével.
Megsimogat, megvigasztal:
Ennek a terített asztal
Bizonysága, hol megtört teste,
S az Ő kiontott vére
Pecsételi szövetségünk,
Hogy meg van bocsátva bűnünk.
Felszólít, sőt segít is, hogy
Mi is így forduljunk: máshogy
Embertársainkhoz, kiket mellénk adott.
Szeretetből kiontatott
Vére a bizonyság arra,
Hogy mi nem hívattunk másra,
Mint hogy továbbadjuk bocsánatát.
Mert ha elengedjük mások adósságát,
Akkor éljük át igazán,
Hogy mi is szentül és tisztán
Állhatunk meg Isten előtt,
Ha hisszük, hogy Krisztusért eldőlt:
Ő így szeret minket,
Amint vagyunk, és az engedelmességet
Munkálja ki éltünkben,
Így élhessünk szeretetben!
 


1998. november 9.

Sántáné G. Sára

   

 






     

LÁBMOSÁS


 
   
  


„Példát adtam néktek, hogy amint Én cselekedtem, ti is aképpen cselekedjetek!”
(János evangéliuma 13. rész 15. vers)

 
   
Iniciálé

ézus tudta: meg fog halni,
Mert az Atya azért küldte:
Nem nézhette tétlenül, hogy
Olyan sok az ember bűne.
Elvállalta: Áldozat lesz,
Kinek vére tisztára mos.
Nem kell többé áldozatnak
Bárány, tehén vagy kos.
Ő Maga lett ama Bárány,
Ki húsvétkor megáldoztatott.
Elhordozta önként értünk
A szidalmat, gyalázatot.
Utolsó vacsorája után,
Mit a földön elköltött,
Elővett egy törlőkendőt,
Melyet maga elé kötött.
Megmosta szépen sorjában
A tanítványok lábait,
Majd azt mondta: „Nem értitek,
Amit Én most veletek itt
Cselekedtem. Később majd megtudjátok,
Mit jelent az, amit tettem.
Tegyétek meg ti is másnak,
Amit Én most nektek, s ha a Lelkem
Pünkösdkor majd kitöltetik,
Hálát fogtok adni Nekem.”
Ez a hála abban látsszon,
Hogy kinek-kinek a szükségét
Meglátva, szívünk indítson:
Bármit megtegyünk, amire másnak
Szüksége van. Legyen az bár alávaló
Más szemében, mi mégis tegyük meg,
Ami felebarátunk javára való.
Legyünk készek mosogatni, ha kell,
Vagy vásárolni, takarítani.
Semmi munkát ne vessünk meg,
Mit más nem tud elvégezni.
Szolgálatképp végezzük ezt,
Mert Istennek Magának tesszük.
Ne várjunk érte mástól jutalmat,
Mert azt majd a mennyben vesszük.
 


1998. november 9.

Sántáné G. Sára

   

 






     

A LÉLEK MUNKÁJA


 
   
   
Iniciálé

zentlélek, Te adj vigasztalást
Szomorú szívünknek.
Látod, mennyi gond, gyász bántja,
Add nekünk örömed.
Hogyha Te töltesz be minket,
Téged sugárzunk tovább,
A többi szomorkodónak is
Örömet adhatunk tovább.
Szentlélek, Te adj vigasztalást.
 
Szentlélek, nyisd meg a szemünket,
Hogy ne csak a sötétet lássuk,
Hanem világosságod ragyogjon
Életünkbe és meglássuk
A sok szépet, mit teremtettél:
Bokrot, virágot, madarat,
A természet sok csodáját,
Számtalan ajándékodat,
S Neked adjunk érte hálát.
Szentlélek, nyisd meg a szemünket.
 
Szentlélek, nyisd meg a fülünket,
S vele együtt a szívünket,
Hogy megértsük beszédedet,
És segíts, hogy másokért éljünk.
Meghalljuk, ha valaki kér,
S ne tagadjuk meg a segítséget,
Hisz mindenünket Tőled kaptuk,
Segíts, hogy azt továbbadjuk.
Szentlélek, nyisd meg a fülünket.
 
Szentlélek, nyisd meg a szájunkat,
Hogy el merjük mondani másoknak
Mindazt a jót, mit tettél velünk.
Annyi panasz, keserűség után,
Szabadításod megtapasztalva,
Hálaadásra indíttatva Tőled
Új éneket énekeljünk Neked.
Szentlélek, nyisd meg a szájunkat.
 
Szentlélek, indítsd a kezünket,
Hogy miután Te kézen fogtál,
Mi is megfogjuk másokét,
És ezzel a mozdulattal erősítsük egymást.
Indítsd simogatásra, kézszorításra, ölelésre,
Ami vigasztal, és amivel a Te békességedet
Adhatjuk tovább másoknak.
Szentlélek, indítsd a kezünket.
 
Szentlélek, indítsd a lábunkat,
Hogy megtaláljuk a Te utadat,
És őrizz, hogy soha ne térjünk le róla.
Nagyon nehéz, de Neked hatalmad van rá.
Vezess el miket azokhoz,
Akikhez küldeni akarsz,
És adj erőt a küldetésünk teljesítéséhez.
Szentlélek, indítsd a lábunkat.
 
Szentlélek, tölts meg minket Önmagaddal,
Hogy Benned és Általad
Teljes közösségünk legyen
Az Atyával, a Fiúval,
És Őbennük egymással.
Köszönjük, hogy esedezel értünk
Kimondhatatlan fohászkodással
Szüntelenül Isten előtt,
És a mi dadogó imádságainkat
Kiegészíted, hogy meghallgatásra találjanak.
Szentlélek, tölts meg minket Önmagaddal!
 


1997. május 21.

Sántáné G. Sára

   

 






     

„MEDDIG MÉG?”


 
   
  


„Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.”
(Zsoltárok 127:2.)

 
   
Iniciálé

a már Isten megkeresett,
Szíved ajtaján zörgetett,
És ha megnyitottad Neki:
Nem árthat már neked senki.
 
Ha már nincsen munkaerőd,
Vagy úgy érzed, hogy minden csőd,
Amibe csak belekezdesz:
Hogyha kéred, Kezébe vesz.
 
Nem hagy téged cserben soha,
Bár a látszat más: mostoha
A sorsod, mindenki ellened
Fordul, senki sincs veled.
 
De ne hidd, hogy ez így igaz:
Veled van az Úr, az Igaz,
S bár a rostát Ördög rázza,
Ez csak a hited próbája!
 
Kapaszkodj csak szent Kezébe,
Nézz rá az Ő Keresztjére!
Ha úgy érzed, nincs kilátás:
Elér Hozzá a kiáltás!
 
Megtalálod azt az utat,
Mely a szabadságra mutat:
Krisztus az Út, Igazság, Élet,
Belé vesd a reményedet!
 
Jóra fordítja a rosszat.
Bár a látszat az, hogy naphosszat
Hiába imádkozol Hozzá:
Meghallja és válaszol rá.
 
Nem biztos, hogy úgy válaszol,
Ahogy azt szeretnéd, amire vágyol,
De ne tévesszen ez meg téged,
Szeret és jót akar néked.
 
A Biblia mondja nekünk:
Jó, hogy megadással legyünk,
Amíg jön a szabadítás,
De a gyakorlat sokszor más.
 
Elvesztjük a türelmünket,
A depresszió leterít minket,
De ha Isten megkönyörül,
Küld valakit segítőül.
 
Eszünkbe juttatja mindazt,
Amit eddig hallottunk, és azt,
Hogy mennyi szabadítást éltünk át:
Mondjunk hát érte hálaadó imát!
 
Eddig sem hagyott Ő cserben,
Ezután sem hagyja, hogy kétségben
Vergődjünk hitetlen: ad erőt,
Szeretetet, bizalmat, hitet.
 
Isten megvigasztalt téged,
És most azt várja el tőled,
Hogy add tovább, amit kaptál:
Mondd el, amit megtapasztaltál!
 


1999. november 13.

Sántáné G. Sára

   

 






     

MÉGIS


 
   
  


Gulyás Mártinak

 
   
Iniciálé

ram! Köszönöm, hogy a fájdalmakat,
Amiket adtál, elvettél vagy meghagytál,
Ellensúlyozod azzal, hogy adsz ajándékokat,
Békességet, testvéreket, csodákat, amiket átélhetek,
Szolgálatot, örömöt, értelmet az életemnek.
Bocsásd meg, ha a keserűség eltakarja előlem
Mindazt, ami jó és amiért hálát adhatok;
Ha a szemem előtt levő dolgokra nézek,
És nem arra, ami a másik ember szívében van;
Ha más szemében meglátom a szálkát,
De a magaméban a gerendát sem;
Ha elcsüggedek, mi lesz holnap,
Amikor megígérted, hogy akkor is gondod lesz rám;
Ha annyira erőt vesz rajtam a fájdalom,
Hogy szolgálni sincs energiám;
Ha megfáradok testben-lélekben,
És nem Nálad keresek felüdülést;
Ha tele vagyok félelemmel, rettegéssel,
Pedig Te békességet ígértél;
Ha nem Tőled várom a segítséget,
Hanem emberekben reménykedek;
Ha a csalódásaim keserűvé és bizalmatlanná tesznek,
Pedig Benned még soha nem csalódtam;
Ha nem merek az ígéreteidre támaszkodni,
Azért sem, mert nem ismerem őket eléggé;
Ha úrrá lesz rajtam a csüggedés,
Pedig Téged fogadtalak el Uramnak;
Ha elbukom az engedelmesség útján,
Holott a Te Kezedet fogva hű maradhatnék;
Ha a rám adott fehér ruhát mindig besározom,
És nem tudom rögtön Hozzád vinni, hogy megtisztíts.
Köszönöm, hogy most és mindenkor
Hozzád jöhetek szabadításért!
Kérhetem, hogy tölts meg Önmagaddal,
Hogy ne maradjon hely a szívemben
Semminek, ami nem Tőled való.
Hogy Beléd kapaszkodhatok életem minden viharában,
Mikor bármi el akar szakítani Tőled.
Ha kétségbe esem és nem látok kiutat,
Emeld fel a tekintetemet Önmagadra,
És adj erőt kinyújtani a kezemet,
Hogy megfogjam a Tiédet és kiemelhess.
Köszönöm, hogy valósággá lehet számomra az,
Amit megígértél az Igében ajándékként,
És „megteremted ajkaimon a hála gyümölcsét”.
Teremd meg bennem a Lélek gyümölcsének
Mind több gerezdjét, hogy az életem látva
Mások Neked adhassanak hálát,
Ha a Te munkádat látják bennem.
Köszönöm, hogy eszközöddé tettél
Oly sok ember életében engem.
Felelőssé tettél értük, hogy hordozzam őket
Imádságban állhatatosan Előtted.
Tégy áldássá mind többek számára,
Hogy a Te segítségeddel Hozzád vezessem őket,
Vissza, ahonnan eltévedtek: Tőled.
Az Ige belém hullott magva
Teremjen gyümölcsöt, engedelmességet,
Hogy mind több Testvéremmel egyetemben
Áldott imaközösségben jöjjünk Hozzád,
És majd az örökkévalóságban
Neked zengjünk együtt örök hálát!
 
Ámen.
 


1999. július 28.

Sántáné G. Sára

   

 






     

NAPFOGYATKOZÁS


 
   
  


Pap Gézának

 
   
Iniciálé

illiók várták és látták e természeti csodát,
Mikor a Napból csak egy fényes gyémánt-
Koszorú látszott, s a közepén egy fekete folt,
Mert rövid időre eltakarta a Napot a Hold.
Fényes délben a tájra sötétség borult,
Tucatnyi csillag fénye az égen kigyúlt.
De aztán újra a napfény diadalmaskodott,
S a tömeg lelkesen tapsolt, ujjongott.
Üdvözölték a világosság visszatértét,
Mert a sötétség csak a gonoszoknak érték.
Szürkéből újra színes lett a tájék,
Az előtűnő Naptól menekült az árnyék.
 
Nagypénteken, mikor Krisztus, a világ Világossága
Meghalt, három órára sötétség borult a tájra.
Szakadt az eső, villámlott és dörgött,
Ekkor győzte le végleg az Ördögöt.
A halál fullánkját akkor beleszúrta
Jézusba, hogy ha Ő lesz az életünk Ura,
Többé már ne kelljen a haláltól félnünk,
Mert ha Őbenne hiszünk, már van örök éltünk.
Adóslevelünket a Keresztre szegezte,
Helyettünk a váltságdíjat megfizette.
 
Ez a napfogyatkozás emlékeztet arra,
Hogy el fog jönni a végső ítélet napja,
Mikor Isten színe előtt meg kell állnunk.
Akkor a földi léttől végleg meg kell válnunk,
S csak az lesz Istennel a mennyben örökre,
Aki ezt már a földi életben elnyerte.
Elsötétül a Nap, de nem csak egy-két percre,
A Hold, a csillagok nem szórják fényüket a földre,
Mert Krisztus lesz örök világosságuk
Azoknak, kiknek Ő lett Megváltójuk,
Aki pedig Őt magától elvetette,
Annak része lesz az örök sötétségbe’.
Legyünk készen arra, hogy mikor visszajön,
Szívünkben békesség legyen, hála és öröm,
S hogy ne kelljen az ítélettől félnünk,
Amíg van rá lehetőségünk,
Adjuk Neki itt és most a szívünk!
 


1999. augusztus 27.

Sántáné G. Sára

   

 






     

REMÉNYSÉG


 
   
  


„Két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement értünk Jézus!”
(Zsidó levél 6:18–20.)

 
  


Földvári Tibornak

 
   
Iniciálé

sten maga a Kőszikla,
A remény pedig lelkünk horgonya,
Amit hitünkkel megragadhatunk,
Ha életünk viharai közt hányattatunk.
Sok-sok ígéretet kaptunk,
Melyeket mind igaznak tarthatunk,
Mert az Isten maga mondta,
Ő pedig nem hazudik soha.
Megígérte: „Veled leszek”,
„Az úton előtted megyek,
Sőt Én magam vagyok az Út,
Melyen lelked a mennybe jut.”
Csak aki állhatatosan fut,
Az ér célba, bár rögös az út.
Keskeny az, nem széles, kényelmes,
De ez az, amit vállalni érdemes,
Mert a széles út a halálba vezet,
Bár a Sátán mást súg: „Az igazi élet
Csak ezen van, s aki célba érkezett
A széles úton, része az örök élvezet.”
De ne dőljünk be e szónak,
Mert a végén semmi jónak
Részese nem lesz, aki így szól:
„Én azt nem hiszem, hogy attól,
Hogy kiveszem részem a borból,
Örömökből, szórakozásokból,
Nem lesz részem az Örök Életben!”
De vigyázzunk: csak ebben az életben
Dönthetünk mi Jézus mellett,
Akinek az életébe kellett
Kerüljön, hogy a Keresztet
Nézze Isten, s ne a vétkeinket.
Ha csábít a szirén hangja,
Nézzünk csak fel bátran Arra,
Aki így szólt: „Atyám, engem
Büntessél meg őhelyettük, nekem
Tulajdonítsd bűneiket, hogy a vérem
Megtisztítsa őket, s így nem
Kell ők soha meghaljanak,
Hogyha Engem elfogadnak!”
Ragadjuk hát meg hitünkkel
Az ígéreteket, amikkel
Isten halmozott el, hogy szívünkkel
Megragadjuk Őt, és kezünkkel
Megfoghassuk a Keresztet,
Mint amivel eleget tett
Bűneinkért az a Jézus,
Aki, mint bűntelen Krisztus
Feláldozta életét, hogy biztos
Horgonya legyen hitünknek, ez BIZTOS!
 


1998. szeptember 30.

Sántáné G. Sára

   

 






     

SOLI DEO GLORIA


 
   
   

Isten, Aki Mind
Mikor a vilá
Minden teremtmé
Az embert a K
Hogy ne érezze egye
Társat adott neki, s eledel
Minden gyümö
Tiltotta el tőle,
Olyanná lett volna, mint az 
Jónak és gono
De a Sátán azt mond
Semmi rossz abban, ha az 
Mi jó és mi rossz. A Bű
Hogy az ember hallgatott rá. Isten büntet
Kiűzte az Édenből.
Ruhát készített neki áll
Ehhez szükség
Hogy az ál
Kiontasson, ezzel tudta t
Mosni a 
Esett ember lelkii
De hogy ne kelljen örökké vért
Áztatni a földet, I
Saját Fiát, kinek tiszta v
Örökre megtisztul, aki elfo
Hogy ez az áldozat tisztára mossa

E
G
Y
E
D
Ü
L
 
I
S
T
E
N
É
 
A
 
D
I
C
S
Ő
S
É
G
!

nható
ot teremtette,
re azt mondta: jó.
rt gondviselőjévé tette,
ül magát,
l
csöt; csak azt a fát
melynek gyümölcsén keresztül
sten:
znak tudója.
a: nincsen
mber tudja,
 úgy jött be a világba,
sből
De törődött vele,
tbőrből.
volt arra,
ozati állat vére
sztára
sődbe, bűnbe
meretét.
l
ten elküldte Követét:
rétől
adja,
 


1998. december 5.

Sántáné G. Sára

   

 






     

SZILVESZTERI IMÁDSÁG


 
   
   
Iniciálé

z esztendő fordulóján
Hozzád jövünk, Urunk!
Köszönjük, hogy egész évben
Vezérelted utunk.
 
Elhalmoztál ajándékkal,
Örömmel, békével,
S a lelkünket megtöltötted
Igédnek éhével.
 
Bocsásd meg: ha fájdalom ért,
Sokszor csak morogtunk,
Saját keserűségünk levében
Mind jobban forogtunk.
 
Köszönjük, hogy kiemeltél
Kegyelmesen innen,
S elvégezted, hogy még inkább
Erősödjünk hitben.
 
Kitárjuk szívünk Előtted,
Tisztogass és áldj meg,
Bánat helyett reménységgel,
Békességgel tölts meg.
 
Hadd jusson a szeretetből,
Örömből másnak is,
Hisz annyian vágyakoznak
A világnak hamis
 
Örömei helyett igaz,
Szent örömre Benned,
S háborúskodások helyett
Békességre veled!
 
Szomjas lelkünk sóvárogva
Issza szavaidat,
Szólj hozzánk, hogy Igéd által
Áldott javaidat
 
Befogadjuk s továbbadjuk.
Tölts meg Szentlelkeddel
Ígéreted szerint, hogy ha
Megajándékozol halló szívvel,
 
Látó szemmel, értő füllel,
Meg is cselekedhessük azt,
Amit megértünk Igédből,
Hogy ne szomoríthassuk meg Azt,
 
Aki engedelmességet várna.
Szívünk ajtaján kopogtat
Csendesen, szelíden, szeretőn,
S megnyitásra biztat.
 
Nyisd meg szívünk és szemünket,
Hogy meglássuk mindazt,
Amit egész évben adtál:
Biztatást és vigaszt.
 
Nyomorúságok között is
Erőt, bátorítást,
És a kísértések ellen
Páncélzatot és pajzst.
 
Add nekünk a Lélek kardját,
S teljes fegyverzetét,
Hogy ezekkel felszerelve
Kivédjük az Ördög cselét.
 
Hadd keressünk mindig előbb
Téged, az Élet Kenyerét,
Hogy ne kelljen majd aggódnunk,
Adsz-e elég kenyért.
 
Hadd élhessünk Neked tetsző,
Hűséges életet,
Hogy mindinkább megismerjük
Jézust, az ÉLETET!
 


1997. december 31.

Sántáné G. Sára

   

 






    

JÉZUS A TENGEREN JÁR


 
  
  


(Máté evangéliuma 14. rész 20–33. versek alapján)

 
   
Iniciálé

ézus elbocsátott ötezer embert,
Akiket jól tartott.
Férfiak, nők, kisgyermekek,
Nagy sokaság volt ott.
Jól lakhattak öt kenyérből
És két halacskából.
Ő maga felment a hegyre,
Hogy az imádságból
Merítsen erőt mindahhoz,
Ami a tenger túlsó partján
A megszállott gyógyításához
Szükséges volt, mivel a harca
Nem emberi erőkkel szemben,
Hanem a Sátán emberi arca
Ellen, az emberért folyt.
Tanítványait elküldte előre
A túlsó partra, de a vihar miatt
Minden testi és lelki erőre
Szükségük volt, hogy az evezőt letéve,
Örökre fel ne adják a küzdelmet.
Ekkor Jézus elindult feléjük,
De elkezdték kiáltozni: „Kísértet! Kísértet!”
Azonnal megszólalt a szerető Mester:
„Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!”
Erre azt mondta Simon Péter:
„Ha Te vagy, parancsold meg,
Hogy Hozzád mehessek a vizeken járva!”
Monda neki Jézus: „Jöjj, mert
Tárt karokkal várva
Jövök eléd, hogy nőjön a hited!”
Péter kilépett a viharban
Felkorbácsolt hullámokra, de amikor
A habokra nézett, a szélviharban
Eltakarta egy hullám Jézust előle,
S ő riadtan sikoltott: „Tarts meg!”
Jézus kinyújtotta a kezét utána,
S szólt: „Kicsinyhitű, lásd meg,
Hogy Én hatalmasabb vagyok
Minden testi és lelki viharnál!”
Együtt szálltak a hajóba, és egyszer csak
Ott voltak a túlsó partnál.
 
Látod, Uram, hányszor eltakarnak
Téged előlünk a hullámok,
Kicsiny hitünk, aggódásunk,
És még számtalan ok.
Emelj ki minket kegyelmesen
A hullámvölgyből, hogy szerető Kezedbe
Kapaszkodva, szorítsuk erősen,
És el ne engedjük sohase,
Hogy oly gyermeki hittel
Nézhessünk szembe minden veszéllyel,
Hogy Te megőrzöl, s a hitben
Nem engedsz végképpen
Ki a Kezedből soha,
Hanem megőrzöl békességben.
 


1996. április 26.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ÚTRAVALÓ


 
   
  


„Ímé, Én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!”
(Máté 28:20.)

 
  


Joó Istvánnak és Erzsinek, esküvőjükre

 
   
Iniciálé

sodálatos ígéret ez:
Nektek útravaló.
Soha nem lesztek egyedül,
Igaz ez, sőt való.
 
Eddig is Veletek volt Ő,
Ezután is ott lesz;
Ő szánt egymásnak Titeket,
S íme, markába metsz.
 
Ki nem vehet onnan senki,
Bár ha vihar tombol,
S Köztetek is, mint mások közt,
Ördög dühe rombol.
 
Megrázza a szitát sokszor,
Hogy így megpróbáljon,
De a Mester imádkozik:
Időben megálljon.
 
Sasszárnyon hordoz, vezérel,
Bár ha pusztákon át,
Megőriz a pusztulástól,
Új és új erőt ád.
 
Hogyha mégis megfáradtok,
Mehettek Őhozzá;
Szemrehányás nélkül fogad,
S szól: „Eredj, láss hozzá
 
Feladatodhoz, mit adtam.
Erőt Éntőlem kapsz
Erőtlenségedben, hogyha
Hűtlenül el nem hagysz.”
 
De a hűtlen állapotból
Vissza lehet térni,
Magatokat megalázva
Bocsánatát kérni.
 
Visszafogad szeretettel
Atyai házába;
Ott lesz majd örök boldogság,
Mennyei hazába’.
 
Kívánom, hogy itt is legyen
Sok-sok örömetek,
S mit másoknak továbbadtok:
Hő szeretetetek!
 


1996. márc. 31.

Sántáné G. Sára

   

 






    

„ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET”


 
  
   
Iniciálé

éged is Péternek hívnak,
Mint ama Kősziklát,
Aki, mikor Jézus itt járt,
Néki híven szolgált.
 
Tagadások ugyan voltak
Életében párszor,
De a Mester megbocsátott
Neki azért százszor.
 
Legyél Te is, mint Péter volt
Utóbb: emberhalász,
Mutassa a munkád nyomát
Sok-sok ember-kalász.
 
Légy Istennek hű szolgája
Egész életedben,
Látszódjon meg Keze nyoma
Teljes életeden.
 
Adjad mindig tovább híven,
Amit Általad mond,
Hogy minél több ember lelkét
Majd az Atyához vond.
 
„Ha nehéz az élet terhe,
S roskadozva hordod azt,
Bús orcád Hozzá emelve
Jézusban lelsz majd vigaszt.”
 
Hirdesd teljes áléléssel
Isten bocsánatát,
Ily módon örömre váltva
Sokak bűnbánatát.
 
Ha keresztelsz kis gyermeket
A Jézus nevében,
Térjen arra sok-sok áldás
Egész életében.
 
Esketni is fogsz párokat,
S nyilván temetsz is majd;
Imádkozzál mindig értük,
Ha látsz valahol bajt.
 
Éretted is meghalt Krisztus,
Higgyed és hirdessed,
És az Isten bő áldását
Másokra terjesszed.
 
Áldjon Isten, vezéreljen
Egész életedben,
Hogy majd az Ő orcáját lásd
Örökéletedben.
 
Adjon Neked békességet,
Erőt, sok-sok hitet,
Hogy lehessél hű szolgája,
Aki Igét hirdet.
 


1995. június

Sántáné G. Sára

   

 






     

ZÁKEUS


 
   
   
Iniciálé

ákeus volt a vámszedők főnöke,
Jerikóban minden ember gyűlölte.
Kiszolgálta a rómaiakat,
S magának is gyűjtötte a javakat.
Nagy akart ő lenni nagyon,
Erre kellett a nagy vagyon.
Mutatta, hogy ő a nagylegény,
Pedig hát – kicsi volt szegény.
Egyszer csak nagy tömeg tódul az utcára;
„Jön Jézus, a Názáreti!” – mindenki kiáltja.
„Meggyógyította a vak koldus szemét!”
Ennek veszi Zákeus is neszét.
Meg akarja tudni nyitját e titoknak,
Hiába is mondják: „Mit akarsz, te tökmag?”
Legalább egy pillantást akar vetni Rája,
Felmászik hát gyorsan egy eperfüge fára.
Úgy hallotta, szereti a bűnösöket,
Közöttük is leginkább a vámszedőket.
Hihetetlen volt neki, hogy valaki is szeresse,
Magában már szinte ki is nevette.
– Ekkor – Jézus megállott a fa alatt,
Ránézett, a lélegzete elakadt
Zákeusnak, mikor hallotta,
Hogy a Mester őt a nevén szólítja!
„Gyere le hamar a fáról, mert szeretlek,
Tanítványaimmal Én ma nálad ebédelek!”
Hazafutott Zákeus, ahogy rövid lába bírta,
Előkerült otthon bor, kenyér és birka.
Meglátta, hogy Jézus lelke tiszta,
Ebben van a szeretete titka!
Égette a lelkét a sok zsarolt vagyon,
S szólt: „Kitől mit elvettem, még ma visszaadom!
Négyszeresen kárpótolom azokat,
Akiktől mind elvettem a javakat!”
Jézus szólt, mikor ezt hallotta:
„Ez az ember mától Ábrahám fia!
Üdvössége lett máma a házadnak!”
Szólt Zákeus: „Isten, Atyám, Fiadnak
Akarok én élni ezután,
S Veled leszek majd a halálom után!”
 
S miért történhetett meg ez a nagy csoda?
Mert – ahogy az Ember Fia Magáról is mondta –:
„Azért jött el mihozzánk a Földre,
Hogy az elveszettet megkeresse s mentse!”
 


1996. március 5.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ISTEN ALKOTÁSAI


 
   
   
Iniciálé

apsolnak a levelek,
Ujjonganak Istennek.
A természet száz formája
Mind az Isten alkotása.
Őt dicséri minden tett,
Amit Keze teremtett.
A patakok csobogása,
A méhecskék zsongása,
Millió virág a réten,
Csillagképek fenn az égen,
A gyertyának sárga lángja,
A madarak dalolása,
A lemenő Nap fénye
Hirdeti, hogy Isten Lénye
Mily csodálatos és fényes.
Hogyha valaki éhes,
Kérhet Tőle kenyeret,
És Ő ad is eleget.
Gondoskodik minden nap,
Hogy süssön reánk a Nap,
Vagy esőt ad, ha szükséges,
Legyen a termés bőséges.
Szeretete véghetetlen,
S hogy ne legyen érthetetlen,
Hogy Jézus mit tett meg értünk,
Gazdagon megáldja éltünk.
Ad bölcs szívet, hogy megértsük,
Hogy nem kell Tőle féltsük
A lelkünket, életünket,
Mert Ő maga a Szeretet.
Dicsérjük mi is az Istent,
Aki lakozik odafent
Az égben, de a szívünkben is,
Hogy ne legyünk tele hamis,
Bűnös gondolatokkal,
Hanem csak széppel és jóval.
 


2001. augusztus 8.

Sántáné G. Sára

   

 






     

HIT ÉS BIZALOM


 
   
  


Szabó Lőrinc: „Lóci óriás lesz” című verse nyomán

 
   
Iniciálé

mikor Isten a világot alkotta,
Minden teremtményre azt mondta:
„Jó!” De miután az ember Istennel
Való kapcsolata megromlott, ezzel
Elszabadította a rossz áradatát,
Ezért kellett Istennek elküldenie Fiát,
Hogy ne kelljen megbüntessen minket,
Hanem rájöjjünk, hogy szeret bennünket.
Krisztusban lehajolt hozzánk, kicsi emberekhez,
Hangyányi, porszemnyi gyermekeihez,
Szeretetből gyermekké lett,
Hogy megérintse szívünket.
Tapasztalta, milyen az éhezés, szomjazás,
Fájdalom, hőség, megaláztatás,
Megértette lázadásunk, minden kínunk,
Látta, hogy milyen a múltunk.
De a jelent és a jövőt is látja,
S tárt karokkal várva várja,
Hogy az ölébe bújjunk,
Szerető karjába fussunk!
Felemel a porból, kínból,
A kicsinyes dolgainkból.
Kitárta a menny kapuját,
S örök békesség vár odaát
Mindenkire, aki itt rábízza magát,
Elhiszi, hogy saját Fiát
Küldte el az Isten értünk,
Hogy többé ne kelljen félnünk!
 


2001. október 18.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ZSÓKA


 
   
  


„Eljegyezlek Magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat!”
(Hóseás 2:22.)

 
  


Joó Erzsébetnek, keresztelőjére

 
   
Iniciálé

egjöttél hát, kicsi Zsóka,
Élő imameghallgattatás.
Isten hozott Téged közénk,
Ez nem is lehet vitás.
 
Ő formálta egész tested,
Minden porcikádat.
Isten teremtő hatalmát
Mutatja, hogy szemed, szádat
 
Azért alkotta ilyennek,
Hogy majd Őt dicsérjed
Tetteiddel, szavaiddal,
S ha majd egyszer lesz egy férjed,
 
Vele együtt egységet alkotva
Továbbadhasd azt a hitet
Gyermekednek, amit Isten
Neked ad majd, hisz ígéretet
 
Kaptunk arra Istenünktől,
Hogy majd az Ő gyermeke léssz,
Ha személyes elfogadására
Az üdvösségednek a szíved kész.
 
Megpróbáljuk Eléd élni,
S Veled megkívántatni
Az Életnek egyedüli
Forrását, s Téged Őhozzá vezetni.
 
Ezért teszünk fogadalmat
A keresztelésedkor
Isten színe előtt,
Hogy a konfirmációdkor
 
Önként vallhasd meg hitedet
Abban a Megváltó Krisztusban,
Akit Téged mindenestől elfogad,
És elrejtett oltalmában,
 
Még mielőtt megfogantál,
Körülvett védőburokkal,
Hogy épségben születhess meg,
S lelkedet érzékeny húrokkal
 
Ruházta fel, hogy megérthesd,
Mit akar Neked mondani,
És segít is, ha akarod,
Hogy meg is tudd cselekedni.
 


1997. június 8.

Sántáné G. Sára

   

 






    

SÖTÉTSÉG ÉS VILÁGOSSÁG


 
  
  


Jób 37:20.: „Néha nem látják a Napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.”

 
   
Iniciálé

ram! Én nem látok kiutat.
Fáradt vagyok, feszült és csüggedt.
Tele vagyok testi-lelki fájdalommal,
Békétlenséggel, félelemmel.
Sötétnek látom a jövőt,
Reménytelennek a helyzetet.
Félelmetes viharfelhők takarnak el
Téged előlem. Padlóra kerültem.
Nem tudok felkelni. Nincs erőm.
Úgy érzem, minden és mindenki
Összefogott ellenem, nincs értelme élni.
Segíts, hogy ezt az egész lehetetlen helyzetet
Letehessem a Te Kezedbe.
Bocsásd meg, hogy olyan nehéz elhinni,
Hogy ezt az állapotot is látod,
És Nálad már készen van a szabadítás.
Köszönöm, hogy adtál testvéreket,
Akiknek számít az, hogy mi van velem,
És számíthatok rájuk.
Én is szeretnék a támaszuk lenni újra,
Mint ahogy azt már sokszor megengedted,
De most szinte jártányi erőm sincs.
Erősíts meg az igén és testvéreken keresztül,
Hogy ismét erősíthessem őket,
És így lehessek engedelmes eszközöd.
Köszönöm, hogy adtál társat.
Segíts nekem őt megbecsülni,
Ajándéknak tekinteni, elfogadni,
A Te szereteteddel szeretni.
Kiöntöm Előtted a szívemet, mint a vizet,
Hogy a benne levő keserűség
A Te csodád folytán átváltozzon
Édes, elvehetetlen békességgé,
Hatalmas erővé, mely tovább visz
A Te utadon, amit nekem kijelöltél.
Küldd el a Te Vigasztaló Szentlelkedet,
Hogy elűzze a sötétséget,
És a te Fényedet ragyogtassa föl.
„Mint zúgó szélvihar,
Tisztítsd meg föld színét,
Isten Szentlelke, jöjj hamar!”
Űzd el a felhőket a Nap elől,
Hogy azt a Fényt láthassam meg,
Amit Krisztus hozott ebbe a sötét világba.
Hadd járjon át a melege,
Hogy azt tudjam tovább sugározni
Ebbe a fázós, fagyos világba.
Adj ezáltal útmutatást,
Vezetést és bölcsességet,
És segíts, hogy amit megértettem,
Meg is cselekedjem!
„Erősítsd a hitemet,
Növeld bizalmamat,
És tölts el hálával!”
Ámen.
 


1996. május 3.

Sántáné G. Sára

   

 






     

AZ ALKOTÓ


 
   
  


„Mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az Én Kezemben, óh Izráel háza!”
(Jeremiás 18:6.)

 
   
Iniciálé

fazekas meggyúrja az agyagot,
Így készít belőle alkalmas anyagot,
Amit aztán megformálhat,
Tetszésére alakíthat.
Néha kést is kell használjon,
Hogy az agyag olyanná váljon,
Amilyenné formálni akarja,
Hogy kialakuljon alakja:
Tálat készít, avagy korsót,
Amiben majd lisztet, borsót,
Vagy bort, vizet tárolhatnak,
A piacon árulhatnak.
De formálhat belőle mást is:
Játékot, golyót, madarat, amivel a kis
Csemeték szívesen játszanak,
S azt hiszik, felnőttnek látszanak.
Főzhetnek a kis edényben,
Fürdethetik a teknőben
Babájukat, játékukat,
Tanulják a felnőtt utat.
 
Segíts nekünk, Urunk Isten,
Ha formálni akarsz hitben,
Elfogadhassuk Kezedből:
Jót akarsz, és szeretetből
Okozol csak fájdalmakat,
Azért, hogy szent Alakodat
Láthassák meg bennünk mások.
Ha már összegyűlt rajtunk sok
Fölösleges anyag, lefaragod.
Hogy meghalljuk szelíd hangod,
Megnyitod a fülünk, szívünk.
Megérthetjük, amit mondasz:
„Javadra fog válni mindaz,
Ami most még fáj és éget,
A nyomort és betegséget
Jóra akarom fordítani!
Ha nagy a zaj, s nem tudsz Rám figyelni,
Ágyba fektetlek, vagy másképp
Végzem el benned, hogy az a kép
Formálódjon Rólam benned,
Hogy minden tettemnek a szeretet
A mozgatórugója. Hidd el,
És a formálást, munkálást fogadd el!”
 


1998. október 23.

Sántáné G. Sára

   

 






     

ZSÓFINAK


 
   
  


Keresztlányomnak, konfirmációjára

 
   
Iniciálé

a szíved békétlen, remeg,
Bánat, s keserűség tölti meg,
Odafordulhatsz hittel Istenhez,
Aki megért és befedez.
 
Ha szemedből bánat könnye hull,
Isten vigaszul a szívedhez nyúl,
És kéri, hogy nyisd meg Neki,
Mondd el mindazt, ami gyötri.
 
Cserébe ad békességet,
Hitet, reményt, szeretetet,
Ha Rá nézel, szemével vezet,
Mutatja az Örök Életet.
 
Megnyitja a szemed arra, hogy észre vedd
A sok szépet, mit Ő teremtett,
Dicsérheted Őt majd érte,
S szíved megtölti a béke.
 
Hogyha tanácstalanul állsz,
S kétled, jó-e az út, amin jársz,
Tekints bele Igéjébe,
Mintegy az Isten szemébe.
 
Megláthatod belőle azt,
Hogy mi adhat szívednek vigaszt,
Melyik úton akar látni
Az Ő gyermekeként járni.
 
Irányítja gondolatod,
Tetted, szavad, ha akarod,
Mozdítja a kezed, lábad,
Szólásra nyitja a szádat.
 
Megerősíti a hited,
És majd elvégzi tebenned,
Amit kegyelméből kezdett,
Azt a jót és új életet!
 


1997. április

Sántáné G. Sára

   

 






     

BÍZD MAGAD ISTENRE!


 
   
  


„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok!”
(I. Péter 5:7.)

 
   
Iniciálé

ondoskodik Isten rólunk,
Hogyha Őhozzá fordulunk.
Annyi gond, bú, bánat terhel:
Menjünk Hozzá mindezekkel!
Mért roppannánk tőlük össze?
Engedjük, hogy Ő elvegye!
Minden bűnünk eltörölte
Hozzánk való szeretete:
Átokká lett Krisztus értünk,
Hogy mi megmenekülhessünk!
Fogadjuk el áldozatát,
Helyettünk történt halálát!
Menjünk Hozzá félelmünkkel,
Hogy helyette békességgel
Tölthessen be és örömmel,
Hálával és szeretettel.
Ha embernek panaszkodunk,
S elmondjuk gondunk, bánatunk,
Hamar hátat fordítanak,
Sokszor elutasítanak.
Ha ugyanezt Istennel tesszük,
Meglepődve észrevesszük,
Hogy Ő békét ad cserébe.
Ha letesszük szent Kezébe
Mindazt, ami fáj és éget,
A nyomort és betegséget,
Gyógyulást ad, reménységet;
Megértést és sok türelmet
Tapasztalhatunk részéről:
Gondot visel gyermekéről.
Elcsüggedünk, megfáradunk,
Szomorúan járjuk utunk,
De Ő azt mondta Magáról:
„Aki Hozzám jön bajából,
Nem küldöm el semmiképpen!”
Éppen ezért bármiképpen
Rá akarnak szedni mások,
Hogy az olyan apróságok,
Amik minket nyomasztanak,
Istentől elválasztanak,
Ne hallgassunk mi ezekre,
Csak tegyük le Őelébe.
Megtapasztaljuk, hogy vezet,
Felszabadít, megerősít,
S befogad a kegyelembe
Szeretteinkkel a mennybe!
 


1999. március 27.

Sántáné G. Sára

   

 






     

AZ ÁLDOTT ORVOS


 
   
   
Iniciálé

ézus Krisztus, fájdalmak férfia,
Betegség ismerője, Áldott Orvos vagy,
Mutasd meg gyógyító hatalmad,
Légy irgalmas ó, Te Nagy!
 
Szenvedőket gyógyítottál
Itt e földön járva,
Hozzád jön vigasztalásért
A kicsiny s az árva.
 
Én is jövök, amint vagyok,
Fájdalmakkal telve,
Emberileg reménytelen
Betegséggel verve.

Iniciálé

e engedd, hogy elcsüggedve
Ellened forduljak,
Keserűségtől hajszolva
Végleg fellázadjak.
 
Bocsásd meg, ha felteszem a
Kérdést néha, hogy „miért”,
Ha már nem látok kiutat;
Oldozz fel Jézusért!
 
Hű Kezedbe kapaszkodva
Legyek oly gyermeked,
Aki a fájdalmak között is
Engedelmes Neked!

Iniciálé

egíts utam végigjárni
Hűségesen Veled,
Hogy majd odafönn a mennyben
Dicsérjelek Téged.
 
Addig is segíts a földön
Szolgálatomat végezni:
Testvéreket vigasztalva
Tehozzád vezetni.
 
Erősítsek másokat is
Azzal az erővel,
Amivel támogatsz engem.
Segíts tovább is erőddel!
 


2000. október 18.

Sántáné G. Sára

   

 






Tartalomjegyzék


Reményik Sándor: Az örömszerzés programja  
 
 
A SZERETET  
HÁLA-SKÁLA  
A FÉNY  
IMÁDSÁG  
GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL  
PÜNKÖSDRE KÉSZÜLVE  
PÜNKÖSD  
FELHŐK  
ZEMPLÉN, 1981.  
VIGASZTALÁS  
ISTEN AJÁNDÉKAI  
KÖNYÖRGÉS  
TÉRJ VISSZA ISTENHEZ!  
KIÁLTÁS A NYOMORÚSÁGBÓL AZ EGYETLEN SZABADÍTÓHOZ  
ISTEN SZERETETE  
NAGYPÉNTEKI IMÁDSÁG  
ISTEN GONDVISELŐ SZERETETE  
IZÁNAK  
ÁDVENT  
KIK A BOLDOGOK?  
AJÁNDÉK  
CSERÉPEDÉNY  
EGYÜTT  
FOHÁSZKODÁS  
GYERMEKEKNEK  
GYÖKEREK  
GYÖNGYSZEMEK  
HÁZASPÁROK HETE  
HIDD ÉS VIDD  
„HŰSÉGES AZ ISTEN”  
ILLÉS  
IMAMEGHALLGATTATÁS  
ISTEN HÍVÁSA  
KARÁCSONY  
KŐFALAINK  
KÜLÖNBSÉG  
LÁBMOSÁS  
A LÉLEK MUNKÁJA  
„MEDDIG MÉG?”  
MÉGIS  
NAPFOGYATKOZÁS  
REMÉNYSÉG  
SOLI DEO GLORIA  
SZILVESZTERI IMÁDSÁG  
JÉZUS A TENGEREN JÁR  
ÚTRAVALÓ  
„ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET”  
ZÁKEUS  
ISTEN ALKOTÁSAI  
HIT ÉS BIZALOM  
ZSÓKA  
SÖTÉTSÉG ÉS VILÁGOSSÁG  
AZ ALKOTÓ  
ZSÓFINAK  
BÍZD MAGAD ISTENRE!  
AZ ÁLDOTT ORVOS  
 
 
ZSOLTÁR  
A NÉGY BARÁT  
VÉDETTSÉGBEN  
SZOLGÁLATUNK  
PECÁZNI TILOS!  
FELEMELT KEZEK  
LELKI HÁZ  
SASSZÁRNYAKON  
ISTEN ORSZÁGA  
ESTI IMA  
ISTEN KEZÉBEN  
A LÁTÓ SZEM  
A SZIVÁRVÁNY  
KÜLDETÉSBEN  
VILÁGÍTÓTORONY  
FENT – LENT – BENT  
HULLÁMOK  
FÁK KARÁCSONYTÓL HÚSVÉTIG  
AZ IGAZ BARÁT  
GYERE!  
VÉDELMÉBEN  
BIZONYSÁGTÉTEL  
JÉZUS VISSZATÉRÉSE  
SZABAD AZ ÚT ISTENHEZ!  
CSODÁK  
VÁRAKOZÁS  
KAPITÁNYHAL  
B U É K  2009.!  
VERS DORKÁNAK ÁBELRŐL  
„SZÜLETÉSNAPOMRA”  









Vissza
Menü
Címlap